Tartalomjegyzék
A negyedik heti, egyben utolsó feladat a következő volt: Ki kellett jelölniük legalább egy időpontot, amikor kötött imát (pl. egy tizedet) imádkoztak a táborért és a kapcsolatukért. Utána beszélgetniük kellett arról, hogy kinek miért fontos a közös kapcsolatuk, illetve arról, hogy aktuálisan kinek milyen szükséglete lenne. A hallgató fél próbálta megérteni és átérezni, megszívlelni a másik fél által kifejezett szükségletet. Nézzük, hogy kinek hogyan sikerült ez a bensőséges feladat.
Pesti Zoli és Marcsi:
Pont a kettesben töltött nyaralásunkra esett e feladat végrehajtása, úgyhogy nyugodtabban, s talán nyitottabban sikerült beszélgetnünk kettőnkről. Számomra meglepő volt őszintén feltárni, megfogalmazni és kimondani dolgokat, elgondolkodtató és megfontolandó volt hallani párom véleményét, igényeit. Mindenképpen hasznos volt, hogy kicsit foglalkoztunk kettőnkkel.
Román Barbi és Dinnyés Józsi:
Barbi: Sok örömöt leltünk ebben az utolsó feladatban is: elmélyültünk, nevettünk, jókat beszélgettünk és legfőképp egy új rétegét fedeztük fel egymás (valamint önmagunk) személyiségének. Köszönjük a feladatokat, élveztük ezt a néhány hetet! :)
Józsi: Olyan jó volt egy hullámhosszon lenni Hárman. Az ima csak előrébb vitte a napjainkat. Szép lezárása volt az estének. Külön öröm volt, hogy sokszor Barbi emlékeztetett a napi „kötelességünkre”.
Pelyhe Virág és Benkó Péter:
Virág: Az ifitáborban ért minket a feladat és a hely szelleme a segítségünkre volt ebben a feladatban. Egész héten nagyon sokat imádkoztunk közösen és beszélgettünk a kapcsolatunkról. Isten egy különösen nehéz kihívás elé is állított minket, azaz inkább engem, Peti az elszenvedője volt inkább, de Istentől az erőt is megkaptuk, hogy át tudjuk lépni ezt a kihívást.
Peti: Virággal sokat imádkoztunk a kapcsolatunkért. A beszélgetések alatt törekedtem rá, hogy nyitott szívvel hallgassam Virág szavait, annak ellenére, hogy nehezen szoktam viselni a kritikát. Sok mindent hallottam, amit érdemes megfogadni. Szerintem közelebb kerültünk egymáshoz és előrébb léptünk egy boldogabb párkapcsolat felé.
Köszönjük a játékot és a szervezéseteket! Mi nagyon élveztük, tanulságos volt!
Borbás Emese és Józsi:
Minket az utolsó heti feladat a Felnőtt Családias táborban ért, így nehezebb volt észben tartani. Ami meglepetést okozott, hogy az egyik délután egy Istenkapcsolattal foglalkozó programon vettünk részt, így tulajdonképpen ez beleilleszkedett a játékba. Jó volt, hogy párként nem szedtek szét minket, mert szeretjük hallani egymás válaszait és utána beszélgetni róla. A tábor alatt sok szabadidőnk volt, ahol beszélgettünk a kapcsolatunkról, sok mindenben kifejtettük álláspontunkat és megértettük a másikat olyan témákban, amelyek talán egy hétköznapi helyzetben nem is merülnének fel. Nagyon feltöltő volt számunkra ez a pár nap. Az imádságra pedig tökéletes helyszín volt kis kápolnánk a táborban.
Besenyei Viki és Pesti Kázmér:
Viki: Fantasztikus befejezése volt ennek a pár hétnek ez a feladat. A nehézséget egyedül az idő okozta. De végül az utolsó napra a feladat hetén sikerült időt szakítani rá. Mi egy cukrászdát választottunk helyszínnek (ami teljesen spontán döntés volt, de rájöttem, hogy nekem kell is ennyi spontaneitás), ahol nagyon jól meg tudtuk beszélni a kapcsolatunkról szóló témákat. Nagyon építő volt mindkettőnk számára, a lehető legjobbkor jött ez a feladat, köszönjük! Szuper élmény, kellemes beszélgetés, komoly elhatározások és finom süti limonádéval... kell ennél több? Ami pedig ezt a 4 hetet illeti, köszönjük az egész játékot! Idén is egy szuper élmény volt. :)
Kázmér: Ez az utolsó feladat adott talán nekem a legtöbbet! Nagyon hálás vagyok annak, aki kitalálta és leszervezte a játékot, és különös hála ezért a feladatért! Szerintem nagyon sokat épített a kapcsolatunkon.
A feladat második részével kezdeném, ami a kapcsolatunk értékelésével, és szükségletek felméréséből állt. Ezek azok, amik miatt hálás vagyok. Ugyanis sosem beszéltünk még erről ilyen formában, és egymás figyelmes végighallgatása, beleélése a problémájába, és megértése nálam elméletben valahol megbukott. Nem gondoltam volna, hogy ha elhatározzuk mind a ketten magunkat, hogy megtartjuk azt, amiben megállapodunk (jelen esetben ez a másik problémájának az átérzése/megértése), közelebb tudunk kerülni egymáshoz is, a céljainkhoz is. Szerencsére mind a kettőnknek volt jó ötlete a feladathoz. Én kitaláltam, hogy menjünk el egy cukrászdába, nevezetesen a Hisztériába, és ott beszéljünk erről. Viki meg azt találta ki ott helyben, még a beszélgetés előtt, hogy írjuk fel azokat a szükségleteket a másikról, amiket mond, hogy oda tudjunk rá figyelni. Nagyon jó ötlet volt! Sokkal motiváltabb lettem a nem számomra zavaró problémák megoldásában, és sok új ötletem született. A feladat első részére pedig a táborba menet kerítettünk sort. Egy tized rózsafüzért imádkoztunk el a táborokért, amikért már most is nagyon hálás vagyok!
Még egyszer köszönjük szépen a játék kitalálóinak, hogy idén is kerítettek időt és szorgalmat a játék lebonyolításához! Isten áldjon meg benneteket! És persze a többi játéktársunkat is! :)
Mi (a szervezők) pedig köszönjük az ötletelést, a biztatást és a részvételt! Reméljük jövőre még több tápiós pár kap kedvet a játékban való részvételre!