Tartalomjegyzék
Már véget ért idei táborszezonunk, de még tartozunk a tápiós páros játék utolsó két beszámolójával. Ezt most pótoljuk! :)
A résztvevő párok a harmadik héten egy mélyebb, lelki feladatot kaptak. Naponta olvasniuk kellett az evangéliumot és beszélgetniük is kellett róla. A feladat része volt, hogy legalább egyszer a héten tartaniuk kellett egy hosszabb beszélgetést, ami az evangélium mellett a saját Istenkapcsolatukról is szólt.
Besenyei Viki és Pesti Kázmér:
Viki: Számomra ez a feladat nem adott sok fejlődési lehetőséget, mivel ilyesmi dolgok szerves részét képezik a kapcsolatunknak. (Bár nem feltétlen ez a formája.) Különösebb hatását nem érzem, de ez talán a rendszertelenségnek tudható be. Mivel mi még nem vagyunk házasok, ezért a találkozások alkalmával igyekeztünk akár több napi evangéliumot is átbeszélni. Első nap skype-on próbálkoztunk a feladat elvégzésével, de nekem borzasztóan elvette magát az élményt, így ezt a módszert hanyagoltuk. Aztán két alkalommal sikerült összehoznunk személyes találkozást, ahol kellemes beszélgetés, és érdekes felvetések közben igyekeztünk a vidámság megőrzésére is.
Kázmér: A mostani feladat elolvasása után nagy öröm volt bennem, mert én mindig is szerettem volna közösen evangéliumot olvasni, csak párom régebben kevesebb kedvvel olvasott velem evangéliumot, ezért keveset foglalkoztunk vele. Úgyhogy hála a feladatnak, most egy hétig olvastunk közösen evangéliumot. :)
Mi úgy csináltuk, hogy amikor volt egymásra több időnk, akkor megbeszélt időpontban felhívtuk egymást, és több napi evangéliumot olvastunk és átbeszéltük, hogy kiben milyen gondolatok fogalmazódtak meg egy-egy mondattal, vagy akár az egésszel kapcsolatban. De szerencsére volt alkalom, amikor személyesen is tudtunk találkozni, úgy azért könnyebb volt.
Mind a kettőnknek szerintem érdekes elgondolásai vannak a szabad értelmezés keretein belül. Párom leginkább a párkapcsolatunkra próbálta „ráhúzni” az evangéliumot, én meg inkább azokat a mondatokat értelmeztem, amik megragadtak a fülemben, miután elolvastuk. Szívesen hallgattam párom gondolatait az evangéliumról.
Pesti Zoli és Marcsi:
Zoli: Ez a feladat rámutatott az egyik leginkább fejlesztendő közös területre. Nem tudtunk minden nap eleget tenni a feladatnak. Az Istenképünk meglehetősen különböző megközelítést mutat, amik a mindennapok megélése során minket egymást jól kiegészítő személyként formál meg. Ellenérzések nélkül, de nagyon nyögvenyelősen (már-már gátlásosan) tudjuk ezt a témát elővenni, pláne egy órás időtartamra.
Marcsi: Zolival mindig kicsit idegesítő Isten igéjéről beszélni, mert nagyon kötözködő. Olyan dolgokat vesz észre, amik eszembe se jutnának. Nyilván ez nem baj, mert más szemszögből látja, mást mond neki, de amikor olyanokat szűr le belőle, amik szinte már ellentmondanak a katekizmusnak, az durva. Sajnos sokszor nincs elég szókincsem, hogy szavakba tudjam foglalni, amit gondolok/érzek dolgokról, főleg, ha a Zolival történő beszélgetéskor kéne. Túl erős ellenfél nekem ahhoz, hogy meggyőzzem, hogy nem arról van szó az evangéliumban, amit ő gondol. És itt most nem arról van szó, hogy nem láthatja másként, hanem csak arról, hogy ne értelmezze negatívan az örömhírt. Szóval elég érdekes meglátásai voltak, de azért élveztem. Máskor is fogunk ilyet csinálni – hátha előbb-utóbb megtanulok vele meggyőzően vitatkozni (ez más téren is hasznos lenne). Egyébként is nagyon szeretek beszélgetni Isten igéjéről. A hosszabb beszélgetés az Istenkapcsolatunkról még nem valósult meg, ehhez először falakat kell ledönteni magunkban, de holnap indulunk 4 napos nyaralásra kettesben (kihasználva, hogy mindenki az ifi táborban van), remélem, sikerül ebben újra megtalálnunk egymást.
(Reméljük sikerült nekik! – a szerk.)
Román Barbi és Dinnyés Józsi:
Józsi: A napi evangéliumot általában munkába menet, vagy a munkahelyemen szoktam elovasni/imádkozni. Sajnos ez egy erősen berögzült szokásom. Részben emiatt sem ment valami jól a közös ima a részemről. Ebben még fejlődnöm kell.
Barbi: Eddig ez a feladat volt számunkra a legnagyobb kihívás. Bár igyekeztük minden nap együtt elolvasni és átelmélkedni az evangéliumot, sajnos nem sikerült maradéktalanul. Azok az alkalmak viszont, amikor abszolváltuk a 3. heti feladatot, mély diskurzust eredményeztek. Köszönjük és várjuk az utolsó megmérettetést!
Borbás Emese és Józsi:
Emese: Ez a feladat volt számomra talán a leghasznosabb. Igazából rátapintott arra a pontra, amit a legjobban kéne gyakorolnunk. Józsival volt egy hosszabb beszélgetésünk, amikor sikerült teljesen nyíltan beszélnünk az Istenkapcsolatunkról. Nekem ez a beszélgetés rengeteget segített, mert olyan témákban sikerült egymás álláspontjához közelíteni, amiben eddig hosszú évek alatt sem sikerült. A Biblia olvasását pedig szeretném rendszeresebbé tenni, mert nem sikerült napi szinten teljesítenünk a feladatot, de ebben a jövőben szeretnénk fejlődni.
Józsi: A heti feladatot először félreértelmeztük, mivel én azt hittem, hogy külön olvassuk az evangéliumot és majd közösen megbeszéljük. Ez adódhatott abból, hogy a telefonom böngészőjén kezdőlapnak állítottam be a napi evangélium weboldalt, így többé-kevésbé naponta sikerül el is olvasnom. Miután tisztáztuk a félreértést, kétszer is sikerült időt szerezni a hosszabb beszélgetésre. Az első beszélgetés alatt inkább a szabadidőnkről és az együtt töltött közösségi időnkről beszélgettünk, egyeztettünk a saját, illetve a házasságunk szemszögéből is. Sikerült jobban összhangra találnunk ebben is. A második beszélgetés alatt a saját Istenkapcsolatunkról beszélgettünk késő estig. Nagyon értékes volt számomra ez a feladat.
Pelyhe Virág és Benkó Péter:
Virág: Őszintén szólva a táborok körüli pörgés közepette nem jutott annyi időnk olyan mélyen átbeszélni az evangéliumokat, de amit meg tudtunk beszélni, az megerősítő volt, ugyanis többnyire egyetértettünk.
Peti: Véleményen szerint a közös evangélium olvasás nagyszerű lehetőség volt arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz és Istenhez. Miután elolvastuk, átbeszéltük, hogy hogyan tekintünk az adott szakaszra és meglepett, hogy mennyire különbözően látjuk Istent, kortól és élethelyzettől függően. A gyakorlat arra tanított, hogy legyek nyitottabb, ne azonosítsam Istent az általam alkotott istenképpel, és hogy Virág ebben sokat tud nekem segíteni.
A negyedik heti, egyben utolsó feladat a következő volt: Ki kellett jelölniük legalább egy időpontot, amikor kötött imát (pl. egy tizedet) imádkoztak a táborért és a kapcsolatukért. Utána beszélgetniük kellett arról, hogy kinek miért fontos a közös kapcsolatuk, illetve arról, hogy aktuálisan kinek milyen szükséglete lenne. A hallgató fél próbálta megérteni és átérezni, megszívlelni a másik fél által kifejezett szükségletet. Nézzük, hogy kinek hogyan sikerült ez a bensőséges feladat.
Pesti Zoli és Marcsi:
Pont a kettesben töltött nyaralásunkra esett e feladat végrehajtása, úgyhogy nyugodtabban, s talán nyitottabban sikerült beszélgetnünk kettőnkről. Számomra meglepő volt őszintén feltárni, megfogalmazni és kimondani dolgokat, elgondolkodtató és megfontolandó volt hallani párom véleményét, igényeit. Mindenképpen hasznos volt, hogy kicsit foglalkoztunk kettőnkkel.
Román Barbi és Dinnyés Józsi:
Barbi: Sok örömöt leltünk ebben az utolsó feladatban is: elmélyültünk, nevettünk, jókat beszélgettünk és legfőképp egy új rétegét fedeztük fel egymás (valamint önmagunk) személyiségének. Köszönjük a feladatokat, élveztük ezt a néhány hetet! :)
Józsi: Olyan jó volt egy hullámhosszon lenni Hárman. Az ima csak előrébb vitte a napjainkat. Szép lezárása volt az estének. Külön öröm volt, hogy sokszor Barbi emlékeztetett a napi „kötelességünkre”.
Pelyhe Virág és Benkó Péter:
Virág: Az ifitáborban ért minket a feladat és a hely szelleme a segítségünkre volt ebben a feladatban. Egész héten nagyon sokat imádkoztunk közösen és beszélgettünk a kapcsolatunkról. Isten egy különösen nehéz kihívás elé is állított minket, azaz inkább engem, Peti az elszenvedője volt inkább, de Istentől az erőt is megkaptuk, hogy át tudjuk lépni ezt a kihívást.
Peti: Virággal sokat imádkoztunk a kapcsolatunkért. A beszélgetések alatt törekedtem rá, hogy nyitott szívvel hallgassam Virág szavait, annak ellenére, hogy nehezen szoktam viselni a kritikát. Sok mindent hallottam, amit érdemes megfogadni. Szerintem közelebb kerültünk egymáshoz és előrébb léptünk egy boldogabb párkapcsolat felé.
Köszönjük a játékot és a szervezéseteket! Mi nagyon élveztük, tanulságos volt!
Borbás Emese és Józsi:
Minket az utolsó heti feladat a Felnőtt Családias táborban ért, így nehezebb volt észben tartani. Ami meglepetést okozott, hogy az egyik délután egy Istenkapcsolattal foglalkozó programon vettünk részt, így tulajdonképpen ez beleilleszkedett a játékba. Jó volt, hogy párként nem szedtek szét minket, mert szeretjük hallani egymás válaszait és utána beszélgetni róla. A tábor alatt sok szabadidőnk volt, ahol beszélgettünk a kapcsolatunkról, sok mindenben kifejtettük álláspontunkat és megértettük a másikat olyan témákban, amelyek talán egy hétköznapi helyzetben nem is merülnének fel. Nagyon feltöltő volt számunkra ez a pár nap. Az imádságra pedig tökéletes helyszín volt kis kápolnánk a táborban.
Besenyei Viki és Pesti Kázmér:
Viki: Fantasztikus befejezése volt ennek a pár hétnek ez a feladat. A nehézséget egyedül az idő okozta. De végül az utolsó napra a feladat hetén sikerült időt szakítani rá. Mi egy cukrászdát választottunk helyszínnek (ami teljesen spontán döntés volt, de rájöttem, hogy nekem kell is ennyi spontaneitás), ahol nagyon jól meg tudtuk beszélni a kapcsolatunkról szóló témákat. Nagyon építő volt mindkettőnk számára, a lehető legjobbkor jött ez a feladat, köszönjük! Szuper élmény, kellemes beszélgetés, komoly elhatározások és finom süti limonádéval... kell ennél több? Ami pedig ezt a 4 hetet illeti, köszönjük az egész játékot! Idén is egy szuper élmény volt. :)
Kázmér: Ez az utolsó feladat adott talán nekem a legtöbbet! Nagyon hálás vagyok annak, aki kitalálta és leszervezte a játékot, és különös hála ezért a feladatért! Szerintem nagyon sokat épített a kapcsolatunkon.
A feladat második részével kezdeném, ami a kapcsolatunk értékelésével, és szükségletek felméréséből állt. Ezek azok, amik miatt hálás vagyok. Ugyanis sosem beszéltünk még erről ilyen formában, és egymás figyelmes végighallgatása, beleélése a problémájába, és megértése nálam elméletben valahol megbukott. Nem gondoltam volna, hogy ha elhatározzuk mind a ketten magunkat, hogy megtartjuk azt, amiben megállapodunk (jelen esetben ez a másik problémájának az átérzése/megértése), közelebb tudunk kerülni egymáshoz is, a céljainkhoz is. Szerencsére mind a kettőnknek volt jó ötlete a feladathoz. Én kitaláltam, hogy menjünk el egy cukrászdába, nevezetesen a Hisztériába, és ott beszéljünk erről. Viki meg azt találta ki ott helyben, még a beszélgetés előtt, hogy írjuk fel azokat a szükségleteket a másikról, amiket mond, hogy oda tudjunk rá figyelni. Nagyon jó ötlet volt! Sokkal motiváltabb lettem a nem számomra zavaró problémák megoldásában, és sok új ötletem született. A feladat első részére pedig a táborba menet kerítettünk sort. Egy tized rózsafüzért imádkoztunk el a táborokért, amikért már most is nagyon hálás vagyok!
Még egyszer köszönjük szépen a játék kitalálóinak, hogy idén is kerítettek időt és szorgalmat a játék lebonyolításához! Isten áldjon meg benneteket! És persze a többi játéktársunkat is! :)
Mi (a szervezők) pedig köszönjük az ötletelést, a biztatást és a részvételt! Reméljük jövőre még több tápiós pár kap kedvet a játékban való részvételre!