„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. S azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen.” (1Jn 1,1-4)
Nem hiába ezzel az igerésszel indítottam írásomat. Mikor legutóbb olvastam János apostol első levelét, felnyílt a szemem: hiszen minden egyes tanúságtétel során – szóljon az bármiről – Jézusról teszek tanúságot! Indíttatást éreztem arra, hogy ezentúl mindig ezzel a néhány mondattal kezdjem gondolataimat.
A Szentírással való „kapcsolatom” az elmúlt három év során lett intenzív. Elkezdtem egy egyéves beosztás szerint olvasni a Bibliát 2017 decemberében. Nos, nem 2018-ban végeztem vele. Kezdetben kudarcként éltem meg, szinte fel is adtam, de időről-időre újra kipipáltam egy-egy részt. Végeredményben három év alatt sikerült befejeznem, 2020. december 31-én jelöltem az utolsó kis pipámat. És egyáltalán nem kudarcként látom már azt, hogy megháromszorozódott az eltervezett idő!
Időközben ugyanis, éppen 2020 nyarán Gábriel Zoli a nagytáborban tartott egy előadást a Bibliáról (és írt egy "ajánlót" az elmúlt napokban), ami nagyon mélyen érintett. Ezt tovább erősítette egy közösségi imaalkalom során való buzdítása (2020. augusztus, vagy szeptember), amiből a nekem szóló gondolat akkor ez volt:
Mielőtt elkezdjük olvasni a Szentírást, imádkozzunk, hívjuk a Szentlelket!
Ezt a gyakorlatot magamévá tettem, és innentől kezdve teljesen megváltozott a Biblia-olvasásom! Olyan üzenetekre nyílt fel a szemem, amelyeket korábban észre sem vettem! Innen származik a fentebbi szentírási résszel kapcsolatos felismerésem is. Egy saját Szentlélek-hívó imádságom is kialakult, és ennek köszönhetően a harmadik isteni személlyel sokkal szorosabb, közvetlenebb lett a kapcsolatom, mint előtte! Mindezért nagyon hálás vagyok!
Éppen ezért mindenkit, aki csak a kezébe veszi a Szentírást, vagy egy igerészt olvas valamilyen formában, bátorítani szeretnék, hogy mondjon el előtte egy fohászt, hogy a Szentlélek világítsa meg, mit akar üzenni az Isten!
Bár már nem az éves beosztás szerint, de továbbra is napi szinten elolvasok egy-egy részt a Szentírásból. Remélem, hogy ezen az úton tudok maradni, és még sok felfedeznivalót, üzenetet tartogat nekem az Isten a szavain keresztül!
Dinnyésné Cseri Emi