Közösségünk egyik kispásztora, Balogh Bori meghatározó személye a zenei szolgálatnak – nemcsak közösségünkben, hanem mondhatni, nemzetközi szinten. A nagyböjti időben a Világosságom és üdvöm című, saját dalát mutatta meg nekünk, ezzel kapcsolatban beszélgettünk vele. Fogadjátok szeretettel!
- Hogyan született meg ez a dal? Előbb a szöveg, aztán a dallam, vagy fordítva? Mi ihletett meg? Megimádkoztad?
- Éppen a Chemin Neuf Közösség kollégiumában laktam életközösségben „FIMI”-ként (fiatalok misszióban). Ott rendszeresen részt vettünk a többiekkel zsolozsmán hétköznap reggelente és misén esténként, valamint napi fél órát imádkoztunk egy evangéliumi résszel, Szent Ignác imamódja segítségével. Ez nagyon meghatározta akkor a hétköznapjaimat. A refrén ebből a mindennapi imából született, hogy jó volt Krisztussal lenni, nagyon konkrétan vezetett az igéje által nap mint nap.
Emellett természetesen voltak küzdelmek. Aki élt életközösségben, az tudja, hogy megvannak annak a maga örömei és küzdelmei. Más, mint a családi élet, mert itt más Isten-kereső emberekkel kerülsz össze és ez erős kötelék, ugyanakkor küzdelmes, hogy egymáshoz csiszolódjunk. További nehézség volt az egyetem, küzdelem volt, hogy már vágytam valami állandóra az életemben, munkára, párra. Ezeket nem volt egyszerű letenni, türelmesnek lenni. Ez az aggodalom hallatszik ki a második versszakból és a harmadikban végül egy kegyelem általi reménység fogalmazódik meg, hogy az Úr állandó és az Ő házában megnyugvásra találok, és segít bízni benne, hogy Ő vezet és kísér az utamon, ami a legjobb számomra.
Előbb az akkordmenet született meg. Próbák elején vagy spontán zenélés alatt szoktam szabadon akkordozni és van, hogy egy akkordmenet bevésődik, valami megfog benne, egy ideig mindig lejátszom. Aztán a dallam született meg nagyjából és ahhoz írtam a szöveget. Nekem mindig a szöveg a legnehezebb. Ezt a 27. zsoltár alapján írtam, ezt éreztem nagyon közel ahhoz, amit akkor megéltem. Talán egy zsolozsmán fogott meg igazán akkortájt, de ebben nem vagyok biztos. Ez 2018-ban volt.
- Az elmondásod alapján ez egy nagyon tudatosan felépülő dal. De jól sejtem, hogy át is imádkoztad?
- Így van. Ahogy említettem korábban, a refrén szövege kifejezetten azt fogalmazza meg, hogy a mindennapi ima, az Isten házában töltött idő mennyire fontos számomra. Imából jött létre a dal „kezdeménye” is. Azonban sok dicsőítésvezető, dalíró azt mondja, hogy egy dal „ihlet” része 10 %, a hátralévő 90% komoly munka: hogy a rímek, a szótagszám, a magyar nyelv sajátosságai a helyükön legyenek és ezzel együtt megmaradjon az a mondanivalója, amiből az elején kiindult a szerző, amit imában kapott. Ez a munka része nehéz még számomra. Úgy érzem, hogy sokat kell tanulnom ezen a téren, és kitartóbbnak kell lennem benne.
- Ez azt sejteti, hogy szeretnél még dalt szerezni. Mi motivál ebben? Vannak már most a fejedben gondolatok egy-egy következő énekhez?
- Igen, szeretnék. Egyrészt van egy mély elhívás, amit a Jóistentől kaptam évekkel ezelőtt, ebben sokszor megerősödtem és ez mindig motivál és késztet arra, hogy foglalkozzak ezzel, hogy ilyen módon is dicsőítsem az Urat és eszköz lehessek számára. Másrészt pedig van egy olyan vágy is bennem, hogy kifejezzem a dalszerzés által azt, amit a jelenben megélek az Istenkapcsolatomban. Ez segít, hogy még mélyebb legyen ez a kapcsolat, időnként gyógyít, vagy éppen felszabadít.
Vannak gondolataim, dalkezdeményeim is régebbről, de kicsit válságban érzem magam, nehéz kifejeznem, ami bennem van. Azt érzem, hogy előrébb kéne lépnem az eddigiekhez képest, jobban beleadnom a személyemet, a jelenemet Istennel, konkrétabbnak lenni. Sokat imádkozom ezért és hiszem, hogy megkapom a megfelelő időben a megfelelő kegyelmeket. Úgyhogy nem egy passzív időszak ez, inkább egy útkeresés, azt hiszem.
- A Szentlélek biztosan a segítségedre van és lesz! Más embertől kapsz/kérsz/vársz segítséget? Vagy az már nem lenne az „igazi”? Nyilvánvalóan a te lelki életedről van itt szó. Belefér az, hogy egy másik ember kiegészítse, befejezze egy-egy gondolatodat, akkordmenetedet?
- Igen, szoktam kérni. Van 1-2 barátnőm, akiknek a véleményét mindig kikérem, valamint akiktől megtanultam gitározni: a Gável testvérek, ők is a „mentoraim” ebben. Fontosnak tartom, hogy külső fülek is hallják, akikben megbízok és az is, hogy tőlem tapasztaltabbak, az úton előrébb járók ellássanak tanáccsal, így tudok fejlődni.
Olyan nem szokott lenni, hogy más kiegészít vagy befejez egy gondolatot, inkább építő kritikával, célzott dicséretekkel, tanácsokkal szoktak ellátni. Ettől függetlenül beleférne, de ez egy következő lépcsőfok. Nem régen pont volt egy kósza gondolatunk a vőlegényemmel, aki szintén dicsőítéseket szokott vezetni, hogy írjunk együtt egy dalt... meglátjuk, mi lesz belőle és mikor.
- Milyen sokoldalú ez, nem is gondolnám! A közös dalhoz már alapgondolat is van, vagy egyelőre csak a szándék?
- Valami kis zenei közös szösszenetet egyszer elkezdtünk, de nem lehet még tudni, hogy ebből lesz-e valami vagy egy másikból. Még elég kezdetleges.
- Kíváncsian várjuk, akár ezt, akár más dalszüleményt! A megszületett dalokat közösségi használatra is szántad? Fogsz nekünk tanítani belőlük?
- Igen, közösségi használatra is, bár az útját még nem találtam meg, hogy be is építsem. Szívesen tanítok majd belőlük nektek! A Chemin Neuf Közösségben, ahol két évet aktívan töltöttem, és a mai napig is közel állok hozzájuk, megjelennek ezek a dalok. Pár éve egy saját akkordos énekgyűjtemény készült, aminek a szerkesztésében részt vettem, abban is benne vannak, valamint a legutóbbi keddi online imacsoporton is lejátszásra került a legutóbbi dalom.
- Akkor lehetőség sokféleképpen adott: a dalaiddal nemcsak nekünk, hanem gyakorlatilag bárkinek ajándékot adhatsz! Köszönjük! Sok sikert a továbbiakban, várjuk a folytatást!
- Köszönöm én is a beszélgetést!
Dinnyésné Cseri Emi
Bori eddigi szerzeményei a címre kattintva meghallgathatók:
Váram az Úr
Jézus, nézd, itt vagyok
Világosságom és üdvöm
Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott