Adventi hírnök: friss fenyőág, lobog már három gyertyaláng!
Múlnak az évek, életünk száll, de utunk végén Jézus vár!
Ujjong a szívünk dalra gyúl, nincs már messze az Úr!
A hagyományos adventi koszorúkon a harmadik gyertya rózsaszín, az ÖRÖM miatt, amit szimbolizál. Szűz Máriával is azonosíthatjuk, aki örvend, hogy befogadta a Fiút. Az örömhöz pedig szorosan hozzátartozik a hálaadás is.
Több szentírási rész is igencsak idekapcsolódik, pl. a mai nap olvasmányai (Iz 61,1-2a.10-11; 1Tessz 5,16-24) is egészen egyértelműen az örömről tanítanak minket.
Mi most azonban elsőként Mária Erzsébetnél tett látogatását idézzük:
“Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: »Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!«
Mária így szólt: »Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.« Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért.” (Lk 1,39-56)
A két szent asszony találkozása csak úgy virágzik az örömben! A Szűzanya hálaéneke (Magnificat) pedig zsoltár formájában a szentmise részét is képezi ezen a napon.
Másodszor pedig Szent Pál apostol a Filippiekhez írt levelében – ami ennek a napnak az introitusa, vagyis bevonulási éneke – a következőket írja:
“Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van.” (Fil 4,4-5)
Az apostol már kétezer évvel ezelőtt is azt tanította, hogy az Úr közel van, és felszólítja a Filippieket, hogy örvendjenek. Ez az üzenet ma ugyanúgy nekünk is szól!
Keressük-e az örömet? Tudunk-e örülni a mindennapi történéseknek? Kifejezzük-e reggel az örömünket, hogy újra felébredtünk? Észrevesszük-e a szeretet legapróbb megnyilvánulásait: egy mosolyt, egy kedves szót, egy gesztust; tudunk-e örülni ezeknek? Engedjük-e, hogy Isten öröme elérjen minket? Máriához hasonlóan tudunk-e hálát adni akár a legkisebb örömünkért is? Meg tudjuk-e találni a nehézségekben is azt, amiért hálát adhatunk? Tudunk-e más arcára mosolyt csalni? Hirdetjük-e az örömhírt, amire meghívást kaptunk?
Örülünk-e, hogy nincs messze az Úr?