A gyerekek sem maradtak idén tábor nélkül, július második hetében az övéké – és természetesen a szolgáló kisebb testvéreké (KT-k) – volt a tápiószentmártoni táborhely.
A tábor témája az egyéni megtérés volt, a kisebb testvérek egy vásott kalóz történetén keresztül próbálták átadni a gyerekeknek gondolataikat. A szentmiséken, a közös imákon, és kiscsoportos beszélgetéseken túl természetesen más jellegű programok is színesítették azt a pár napot, amit együtt töltöttek. Részt vettek például akadályversenyen, hűsöltek strandon, számháborúztak és még sorolhatnánk tovább. Valószínűleg fáradtan, ám reményeink szerint lélekben mégis feltöltődve tértek haza. :)
Idén a kistáborban azt hiszem, hogy nemcsak a gyerekek, hanem mi KT-k is tanultunk és tapasztaltunk néhány új dolgot, én legalábbis biztosan. Ugyanis KT-ként, a színfalak mögött, már látom, hogy hogyan valósulnak meg a programok és ez nem mindig olyan zökkenőmentes, mint ahogyan azt a résztvevők érzékelik. És ebben szerintem nagyon meglátszik a Mennyei Atya gondoskodó szeretete, illetve az, hogy milyen fontos számára is a közösségünk, ugyanis végül mindig minden a helyére került és ahogyan azt tapasztaltam, nem volt olyan probléma, amit ne tudtunk volna közösen megoldani. Amit pedig szintén nagyon jó volt látni és tapasztalni a tábor során, az a gyerekek érdeklődése a hit iránt. Örülök neki, hogy szép számmal veszünk részt a táborokban, de aminek még jobban örülök, hogy akik ott voltunk, azért voltunk ott, mert szeretnénk átadni Jézusnak a vágyainkat és a problémáinkat, ahogyan ezt a szentségimádáson jelképesen meg is tehettük. Jó érzés volt látni, ahogy egyre több gyerek keze emelkedett a magasba, hogy készen áll kivinni a kis csónakját rajta az álmaival, hogy leengedhesse a medencébe, azaz, Isten kezébe átadja. Mindezeken kívül pedig elképesztően jól esett az a sok-sok szeretet, amit a tábor során tőlük kaptam. Erőt adott, amikor a reggeli ima és megbeszélés után álmosan és kissé fáradtan ballagtam a konyhasátorhoz és szembejött velem az egyikük és megölelgetett. Amikor pedig a tábor végén az utolsó kiscsoportban átbeszéltük a mögöttünk álló hetet és hogy kinek mit adott, nagyon nagy hála volt a szívemben.
Tankó Saci
A kistáborban készült képek ITT tekinthetők meg.