A Kisebb Testvér Tábor mellett – napközis jelleggel ugyan – megtarthattuk Felnőtt Családias Táborunkat (Nagytáborunkat) is. A magas fák árnyékában igazán kellemesen tölthettük együtt az időt a július-augusztusi melegben. A rengeteg gyerekvigyázóra rengeteg gyerkőc jutott, a programok a felnőttek számára pedig nem egy összefüggő, hanem több kisebb témát tartogattak. Volt szó pl. a Szentírásról, Trianonról, végeztünk keresztutat, hallgattunk tanúságtételeket, volt közbenjárás és a szombati nyílt napon azt a kérdést boncolgattuk, hogy kinek mi is a Tápió. Aznap délután Lengyel Zsolt esperes atyával, majd Marton Zsolt püspök atyával beszélgethettünk. Ezekre a programokra – sokak mellett – a tápiószentmártoni hívek is csatlakoztak hozzánk, ahogy az esti püspöki szentmisére is (köszönjük a konyhás testvérek áldozatos munkáját, a sok finom falatot, amivel csillapíthattuk mi is és a vendégeink is éhségünket). Másnap mi viszonoztuk a látogatást, ugyanis vasárnap délelőtt a faluban voltunk szentmisén, éppen, amikor bemutatkozott az új plébános, Mike Róbert atya. De beszéljenek ezekről az alábbi beszámolók:
Én már a 0. napon lent voltam Tápiószentmártonban, és bevezettem a testvéreimet is a közösségbe, ők először voltak tápiós táborban. Nekem is ez volt az első családos táborom, korábban már vettem részt gyerek- és ifitáborban. Hihetetlenül csodálatos volt, a közösség eszméletlenül jó volt – mint mindig. Gyerekvigyázóként voltam jelen, a kicsik iszonyatosan aranyosak voltak, és szívesen működtek együtt velünk, nem volt velük probléma. Személy szerint nagyon élveztem a Nagytábort, máskor is szívesen részt veszek rajta.
Pintér Szabi
Kicsit féltem, hogy ebben az évben elmarad a Nagytábor, de a Jóistennek és a szervezőknek hála, az idén is megvalósult. Minden évben két esemény van az életemben, amit nagyon várok. Az egyik a hajtai búcsú családi összejövetellel, a másik – immáron harmadik éve – a tápiós tábor.
Idén kisfiammal vettem részt a táborban, aki ugyanolyan lelkesen várta, mint én. Sajnos kislányom most nem tudott velünk tartani. A gyermeki vágyakozás és lelkesedés abból fakadhat, hogy itt mindig jól érezzük magunkat. Számomra ez a tábor a béke, a szeretet, a nyugalom szigete, olyan, mint Isten országa; itt mindig lelki feltöltődést kapok.
Sok értékes program, előadás, tanúságtétel, kiscsoportos beszélgetés volt most is a tábor része. Az egyik ilyen kiscsopis beszélgetésnek egy kártyajáték (Cseh Peti atya: Randevú a Szentlélekkel – Szerk.) volt az alapja, ahol még jobban megismertük egymást, áldásokat mondtunk egymásnak, imádkoztunk és közösen énekeltünk, köztük éppen az egyik kedvenc dalomat (Meghívtál, hogy vízre lépjek) is, amit sokszor éneklek az utóbbi időben.
Nagy jelentőségű volt nekem a pénteki keresztút, mélyen megérintett. Kértem az elején a Szentlélektől, hogy teljesen nyitott szívvel tudjak rajta részt venni. Olyan volt mintha ott lennék Jézus mellett, éreztem a fájdalmat, hogy a mi bűnünk miatt cipeli azt a nagy terhet. Megrázó, fájdalmas volt számomra. Nyilván eddig is tudtam, mit tett értem, értünk, de ilyen mélyen átélnem az Ő fájdalmát, még soha nem sikerült. A keresztút legvégén a szeretet, az öröm, a hála érzése volt a szívemben. Soha nem éreztem még ilyen közel magam Jézushoz…
Habár gyorsan elszaladt ez a négy nap, úgy érzem, lesz miből merítenem a következő időkre, és hálás szívvel gondolok vissza ezekre a csodás napokra! Nagyon köszönöm!!!
Kisnémet Timi
Sziasztok, Bence vagyok, „régi-új tápiós”. Őszintén megvallva, nem gondoltam, hogy egy nyílt nap ekkora élményeket tartogathat számomra. Idén, mikor újra betettem a lábamat a tábor területére, egyből elfogott egy nosztalgikus érzés. Ifjú korom legszebb nyarait töltöttem Tápiószentmártonban.
Megérkezve az első programra, a kápolnában már zajlottak a 2020-as év (különösen a KT-tábor) beszámolói, ezt követően „Mit is jelent nekem a Tápió?” témával kezdődtek a kiscsoportos beszélgetések. Számomra egyértelművé vált, hogy a „nagy találkozások” helyszíne a tábor, hiszen itt bármikor úgy érzi az ember, hogy hazatért, mint a tékozló fiú. Itt biztosan össze lehet futni a rég nem látott barátokkal és mindig van idő arra, hogy leüljünk beszélgetni egy jót.
Számomra a nap legérdekesebb programja Marton Zsolt püspök atya élménybeszámolója volt. Jó volt látni, hogy élvezi a papi és püspöki hivatását. Mikor hallottam beszélni, megnyugodtam, mert most már biztosan tudom, hogy a legjobb kezekbe került a Váci Egyházmegye.
Szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy idén is értékes előadókat hívtak el a táborba és segítettek engem is emlékeztetni arra, hogy miért is jó tápiós testvérnek lenni.
Sárközi Bence
Gyermekeim már több éve járnak a tápiós táborba, és imádják a helyet, ami nem csoda, hiszen egy hihetetlenül jó közösség alakult ki ott. A legtöbbször úgy alakul, hogy csak hozzuk-visszük őket, de néha sikerül valamennyi időt nekünk is eltöltenünk a táboron belül. Így volt ez az idén is, amikor a Felnőtt Családias Tábor második napján részt tudtunk venni az esti szentségimádáson és az azt követő közbenjáráson. Már kora délután megérkeztünk, hogy legyen lehetőség átszellemülni, de ehhez igazából nem is kellett sok idő. Belépve a tábor területére egy pillanat alatt el tudunk szakadni a kinti világtól. A Blaskovich-család sírkertjénél sétálva mindig valami földöntúli nyugalom önt el, de belépve a kápolnába ez az érzés csak fokozódik. A közös zenélés és éneklés magával ragadó, a gyermekeink által értünk elmondott közbenjáró ima pedig a végletekig meghatott.
Bálint szülők
Idén kimondottan kivételes helyzetben voltam: részt tudtam venni – érdemben! – a Kisebb Testvér Táborban és a Felnőtt Családias Táborban is. A korábbi beszámoló – és valószínűleg sokak tanúságtétele, otthoni beszámolója – már bepillantást adott arról, hogy mi is történt az első KT táborban. Éppen ezért egy kicsit féltem elmenni a Nagytáborba. Vajon hasonló lesz? Megtapasztalom majd ebben a társaságban is Isten jelenlétét? Nem lesz olyan intenzív lelkigyakorlatos rész… vajon elég lesz így nekem? Ilyen kérdések merültek fel bennem. Hála Istennek, a tábor végére azt a következtetést vontam le, hogy kár volt előre megijedni. Egyrészt mert bőven adtak azok a programok, amik itt vártak ránk, másrészt a KT tábor után sokkal könnyebb volt kinyitnom a szívemet az Úr kopogtatására…
Péntek délelőtt Gábriel Zoli vezetésével a Szentírással foglalkoztunk. Fő gondolata: „A Biblia tekintélyét vissza kell állítani. A Biblia élő szó, amivel meg kell tanulni élni!” Sok mindenről esett szót, de az alkalom gerincét a példabeszédek adták. A program vége felé tartottunk egy csendességet, 3 kérdéssel vonultunk el: 1. Mihez hasonlítom én a Szentírást? 2. Van-e saját példabeszédem? 3. Mihez hasonlítom én Isten országát?
A kérdésekre keresve a választ és a megosztó körben is rendkívül sokat gazdagodtam! Hatalmas dolog megtapasztalni azt, hogy Isten milyen gazdag világot teremtett nekünk, hogy mennyi mindenről eszünkbe juthat Ő, a Könyvek könyve, és az Ő országa…
Végezetül megemlíteném a tábor lelki csúcspontját, a péntek esti szentségimádást. Mikor felértem a kápolnába, már imádkoztak a Kisebb Testvérek. Szólt az ének, ők pedig közbenjártak másokért. Ami elém tárult, az egyértelműen egy csoda volt. Ennél jobb kifejezést keresve sem találhatnék rá.
Dné Cseri Emi
Mindennek a végén meg kell említenünk, hogy rengeteg kezdeményezés született a két tábor után: új közösségek, imacsoportok formálódtak, rendszeres imaalkalmak elébe nézünk. Nagy reményeink vannak ezekben, adja Isten, hogy az Ő szándéka szerint tudjunk cselekedni, valamint Őáltala, Ővele és Őbenne éljük meg hétköznapjainkat is!
A táborban készült képek linkjét is hamarosan megosztjuk.