A Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség a 2020-as évben egy különleges ajándékot kapott. Bár – a vírushelyzet miatt – nem tudtuk megszervezni szokásos gyermek- és ifjúsági táborainkat, alkalom adódott arra, hogy a szolgáló kisebb testvérek számára rendezzünk egy olyan hetet (július 13–19.), ami nekik szól.
Az az egy hét, amit ott töltöttünk, felépítésében nagyon hasonlított az ifjúsági táborainkhoz: minden nap együtt ünnepeltünk szentmisén, voltak reggeli és esti imáink, kiscsoportos beszélgetések, ellátogattunk a nagykátai strandra, lehetett röpizni, ping-pongozni, és üres gyomrainkat is megtölthettük újra és újra. Ezúton szeretnénk megköszönni a Konyhás Testvérek ottlétét! Az ő szolgálatuk is más jellegű volt idén, de ahogy máskor is, úgy most is nagyszerűen helytálltak. Köszönjük! A táborvezető páros is az ifitáboros Szóró Kata és Katus Norbi volt, akik azonban utoljára szolgáltak ebben a felállásban. A tábor végén külön köszöntük meg Kata eddigi szolgálatát és kértük rá Isten áldását életének jeles fordulópontján, hiszen idén bekötik fejét. Köszönjük Kata! :)
Újdonságot jelentett azonban, hogy nem volt egy konkrét témája a tábornak, ami köré az előadásokat építettük volna fel. Több mindenről szó volt a napok során, lelki és gyakorlati témák egyaránt előjöttek pl. a közösség létrejötte Molnár Imrével és feleségével Mónikával, Gábriel Zolival, Szabó Lászlóval; csoportvezetés Rojtos Krisztivel és Antalicz Gabival. Fontos még megemlítenünk a kisebb testvérek elköteleződését, ami eredetileg tavasszal lett volna esedékes. Az őszi kisebb testvér hétvégéig tettük meg ígéreteinket, volt, aki újonnan, volt, aki ismételten. Adja Isten, hogy ezen ígéretek megtartásában hűségesek legyünk, és segítsük egymást!
Külön szeretnénk kiemelni, hogy a lelki ívért felelős kisebb testvérek szolgálatának köszönhetően – amelyet a rendes körülmények között Gyerektábort vezető Balogh Bori fogott össze – rengeteg tanúságtételt hallhattunk egymástól. Ezeket drága kincsként őrizzük, reméljük sok ilyenben lesz részünk a jövőben is!
A legnagyobb lelki töltődést a hét közepén, meghívottak által tartott lelkigyakorlat nyújtotta. A Szent András Evangelizációs Iskola két (a 18 év alattiaknak Legyél Igazi!, a felettieknek az Új élet Krisztusban című) kurzust tartott szerdától péntekig. Bár a péntek esti szentségimádás ennek már nem volt szerves része, a kapott lelki élményekhez szorosan hozzákapcsolódik. Ezekről beszéljenek az alábbi sorok/tanúságtételek:
„Halló szívet adj nekem, add szavadat értenem, Istenem!”
Ez a dal rendszeresen része volt az imáimnak a tábor előtti hónapokban. Őszintén vágytam rá, hogy halljam Isten hangját, és megértsem, mik a céljai. Azonban sehogyan sem sikerült olyan személyes kapcsolatot kialakítanom vele az utóbbi időben, hogy a saját imáim mellett meghalljam azt is, amit Ő szeretne mondani. A folyamatos törekvés ellenére azt éreztem, egyre inkább eltávolodom Istentől és a Szűzanyától egyaránt, és ez eléggé megijesztett. Nagy vágyakkal érkeztem tehát Tápiószentmártonba, nagyon reméltem, hogy olyan lelki feltöltődés lesz ez a hét, amely hatására sikerül személyesebbé tennem a Vele való kapcsolatomat és tudok változtatni az imádságaim mélységein. Nos, azt kell mondjam, Isten mindig felül tudja múlni a mi kis földhözragadt vágyainkat. A szervezett lelkigyakorlat teljesen felforgatta begyepesedett lelki világomat és olyan utazáson mentünk keresztül mind egyéni, mind közösségi szinten, amire szerintem egyikünk sem számított! A péntek esti szentségimádás után azt hiszem, nagyon sokan érezték azt, hogy Isten személyesen megszólította – és én sem voltam másként. A tábor végére tehát sokszorosan teljesült az a vágyam, amivel első nap odaérkeztem. Megkaptam a halló szívet, amire vágytam, és teljesen megújultam lelkileg. Hálás vagyok ezért a hétért Istennek, valamint a közösség minden tagjának!
Horinka Dóra
A Legyél Igazi! kurzus meglepően változatos programokat mutatott be nekünk, ugyanis nem a várt módon kezdődtek az előadások, illetve a tanúságtételek, hanem mindig valami játékkal, ami a teljes csoportot átmozgatta, a legkisebbektől a legnagyobbakig. Ezekkel mindenki érdeklődését valami úton-módon felkeltették.
Az első nap nem nagyon tudtam bekapcsolódni a programokba, kifejezetten a „spontán dicsőítések” okoztak nehézséget, de néhány tanúságtétel és fohász után egy szempillantás alatt megnyílt a szívem és végre teljes figyelmemmel tudtam hallgatni az előadókat. Számomra végtelenül örömteli volt azt látni, hogy a kurzus végére olyanok voltunk, mint egy napraforgó mező, mindig együtt fordultunk a „fény” felé. Nagyon hálás vagyok a Légy Igazi! kurzus vezetőinek, hogy a tanításaik erőt, önbizalmat, bátorságot és szeretetet adtak nekünk, hogy átsegítettek azokon az akadályokon, amelyek az Isten felé vezető úton előttünk álltak.
Pelyhe Gergő
„Nézd, az ajtóban állok és kopogok.” (Jel 3,20)
Nehéz szavakba önteni mindazt a jót, amit a KT táborban megtapasztalhattam. Számomra különösen fontos volt a Tápiószentmártonban töltött egy hét, mivel több év kihagyás után, immár kisebb testvérként léptem át újra a tábor kapuját. Jó érzés volt látni a sok ismerős arcot, és persze öröm volt újakat megismerni.
Óriási hálával tekintek vissza erre az egy hétre, hiszen rengeteg mosolyt, nevetést és szeretetet kaptam, amikből még a mai napig is táplálkozom. Sok színes programmal és hasznos előadással készültek a vezetők, amik a közösségépítés mellett a lelki feltöltődésünkre is szolgáltak. A sok program közül most mégis a Szent András Evangelizációs Iskola kurzusát emelném ki. Ez a három napos lelkigyakorlat minden várakozásomat felülmúlta. Kicsit úgy éreztem, mintha a tanításokon, imákon, énekeken és különböző gyakorlatokon keresztül az egész tábor bepillantást nyerhetett volna Isten országába. Hatalmas élmény volt megtapasztalni Isten szeretetét és kegyelmét a közösség erején keresztül.
Sok mindenért és sok mindenkiért hálás vagyok, de leginkább talán Istennek tartozom köszönettel, hogy visszavezetett ide, a Tápióba és megmutatta, hogy sosincs késő elfogadni az Ő szeretetét.
Dósa Dóri
Én a családommal (férjemmel és két 3 év alatti gyermekkel) vettem részt a táborban, és annak érdekében, hogy ne zavarjuk meg a lelkigyakorlatot, szerdán hazamentünk és pénteken érkeztünk vissza. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy visszaérkezve mit fogunk tapasztalni: vajon látunk majd változást az ottmaradottakon? A válasz egyértelműen az IGEN volt! Egy csoda volt, hogy bár kezdetben sokan fenntartással kezelték ezt a programot, az újbóli találkozáskor egyértelmű volt, hogy idő közben megnyílt a szívük, és rengeteg ajándékot kaptak!
Hála Istennek, én sem maradtam ki a jóból! A péntek esti szentségimádáson – talán a kurzus következményeként, de lehet, hogy nem – nekem is úgy sikerült kitárulkoznom Isten előtt, mint eddig még soha! Gyönyörű, és nagyon bensőséges volt a közös imánk: egymásért könyörögtünk, közbenjártunk! Az a 4 óra, amit a kápolnában eltöltöttünk, csak úgy elsuhant! A Szentlélek ott járkált közöttünk – és bennünk. És azt hiszem azóta is ezt teszi…
Dné Cseri Emi
Ezeket olvasva talán nem túlzás kijelenteni, hogy MINDENKI gazdagodott a hét során! És valóban, valami konkrétan kirajzolódott előttünk: tényleg az Isten országát keressük, és Ő építi is azt általunk. Alleluja!
Bízunk benne, hogy sikerült ebből a hétből sokat megőrizni, hogy a most kezdődő Felnőtt Családias Táborunkban is megoszthassuk másokkal. Éljük meg együtt Isten országát a Tápióban!
A táborban készült képek ITT megtekinthetők!