Adventi hírnök: friss fenyőág. Lobog az első gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld, isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl, nincs már messze az Úr!
A mai nappal elkezdődik az Advent, és egyúttal az új egyházi év is. Milyen gondolatokkal indul számunkra az ünnep? És mégis mit is jelent ez az időszak?
Az Advent a latin adventus szóból ered, jelentése eljövetel. Az Úr Jézus eljövetelét várjuk, aki Karácsony éjszakáján a világra születik. A készületünk ilyenkor igazán sokoldalú mind fizikai, mind lelki téren.
Talán már minden toppon van a lakásban: kész az adventi koszorú, a karácsonyi sütemények listája már majdnem teljes, a 24-ei menüt is tudjuk már. Talán lelkileg is egy kicsit már összeszedtük magunkat: az Adventünket elhatározásokkal tarkítjuk, elmegyünk rorátéra, többet imádkozunk, többet adunk másoknak, többször próbálunk elcsendesedni. De talán még nem érkeztünk meg, még a sok tennivaló a fejünkben listázódik, és talán van bennünk egy kis félelem is, hogy mégis hogyan fogunk felkészülni Karácsonyra lelkileg?
Lobog az első gyertyaláng. Mit üzen ez nekünk? A római katolikus hagyományban az első gyertya Ádámra és Évára és velük együtt arra utal, hogy Isten megígérte a megváltást. Így hát az első gyertya a HIT szimbóluma.
Hisszük-e, hogy Isten a dolgos mindennapjaink közepette is velünk van, és a tenyerén hordoz minket? Hisszük-e, hogy Isten csodákat tartogat nekünk? Hisszük-e, hogy örömöt, áldást vihetünk mások életébe? Hisszük-e, hogy meg vagyunk váltva? Hisszük-e, hogy Jézus személyesen, külön-külön értünk is világra jött karácsony szent éjjelén?
Hisszük-e, hogy nincs messze az Úr?