Kedves Tápiós Testvérek!
Február hónapban kezdetét veszi a nagyböjt, szeretnénk ebben az időszakban is lelki táplálékkal szolgálni nektek. Hangolódásként olvassátok el a Szűzanya január 25-ei međugorjei üzenetét, melyben buzdít a böjt megélésére. A házi feladat természetesen lemondásra fog hívni. Készüljünk együtt a nagyböjti időszakban!
Olvasd el!
- hét: Iz 42,1-9
- hét: Iz 49,1-9
- hét: Iz 50,4-9
- hét: Iz 52,13; 53,12
Ima
Nagyböjti ima
Úr Jézus, szent negyvennapos
böjtöd vállaljuk újra most:
üdvünkre példát adsz nekünk,
hogy fékezzük természetünk.
Légy hát az Egyház támasza,
légy bánatunknak orvosa;
megtört szívünk kér gyógyulást:
adj bánat szülte tisztulást!
Áraszd ránk bő Kegyelmedet,
bocsáss meg régi bűnöket,
s lelkünket újaktól Te óvd,
örök jóságú Alkotónk!
Kérünk, hogy évi böjtjeink
és más vezeklő tetteink
számunkra Tőled nyerjenek
boldog húsvéti ünnepet!
Kegyes Háromság, Tégedet
imádjanak már mindenek,
s kiket megújít nagy kegyed,
zengjük dicső új éneked. Ámen.
Tápiós ima
Házi feladat
A Nagyböjti időszakban picit próbálj több minőségi időt eltölteni Istennel. Ehhez szívesen ajánlunk egy kis segítséget, amiben részletek, fohászok vannak Clairvaux-i Szent Bernát apát műveiből.
Ha van lehetőséged menj, járd a keresztutat Jézussal együtt, de ha nincs, a szobád falai se szabjanak határokat.
Próbálj minden nap kitűzni célokat. Például elmenni egy keresztúti ájtatosságra, böjtölni, másokra és Istenre figyelni stb. Figyelj, mire hív téged a Szentlélek!
Ügyelj és tartsd be a böjtölési szabályokat: ha elmúltál már 14 éves, hamvazószerdán, valamint a pénteki napokon tartózkodni kell húsétel fogyasztásától, 18 év fölött emellett hamvazószerdán és Nagypénteken csak háromszori étkezés megengedett egyszeri jóllakással.
Irodalmi részünk
Lackfi János: Imádkozom, de nem történik semmi
Imádkozom, de nem történik semmi.
Alszik talán az Isten?
Vagy egy medence partján koktélozik
napszemüvegben és arany fürdőgatyóban,
miközben az angyalbanda
bőszen húzza a tuctucot?
Vagy inkább gyengéden fúvogatja
annak vitorláit, aki félve vág neki
a tengernek?
Vagy szelíden kopogtat be ahhoz,
aki szégyenében, félelmében
zárva tartja az ajtót, az Úr pedig
kénytelen szerelmes leveleket,
palacsintát, pizzát, csupa lapos ételt
becsúsztatni alatta?
Vagy annak földjét gondozza,
aki már lemondott a lelki mezőgazdaságról,
csak az Úr szántja, boronálja, öntözi,
gyomlálja a kertet,
hátha a cseperedő növények
láttán megjön az életkedve?
Vagy ott ül annak a betegágyánál,
akinek szíve össze-vissza van szurkálva,
egyenként kenegeti és kötözgeti
a lassan gyógyuló sebeket?
Ja, és lehet, hogy ez a négy
mind én vagyok, aki imádkozom,
és várom, hogy történjék már valami?