A Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség életében új színfolt a felnőtt találkozó. Korábban ugyan már volt erre kísérlet (Mendén 2012 környékén voltunk ezzel a céllal), de most úgy tűnik, hogy ebből rendszer is lehetne (legyen? :) ). Tavaly ősszel tápiószentmártoni táborhelyünkön, most tavasszal pedig Úriban találkozhattunk március 23-án.
A téma a virágvasárnap volt, igen aktuálisan, hiszen másnap ültük ezt az ünnepet. Örömünkre szolgált, hogy közösségünk jelenleg aktív tagjai mellett új érdeklődők is regisztráltak az eseményre.
A Virágh József gyömrői plébános atya által tartott jó hangulatú előadás után kiscsoportokban beszélgettek a résztvevők a témáról. Mindeközben a gyermekekkel a mindig helytálló tápiós gyerekvigyázóink játszottak.
A kellemes ebédet és kávészünetet követően, amit a gyönyörű templomkertben költhettünk el, az Exodus nevű nagyböjti lelkigyakorlatról hallhattunk beszámolókat.
Ezután a mendei énekkar színvonalas előadásában hallgattuk meg a Sillye Jenő – Kovács Gábor-féle keresztutat, aminek nagy sikere volt. A batyus uzsonnát követően pedig az úri énekkar közreműködésével dicsőítésen vettünk részt a templomban. Az eseményt egy közös szentmisével zártuk, amelyet Faragó Artúr úri plébános atya mutatott be.
Elmondhatjuk, hogy a program mellett a szép helyszín, a közösség rengeteg nagylelkű hozzájárulása tette a napot élménydússá, és különösen örömteli volt, hogy több generáció tagjai találkozhattak egymással.
Nagy köszönettel tartozunk Faragó Artúr atyának, hogy biztosította számunkra a helyszínt, a konyhás testvéreknek (sülysápi Városért Asszonykör), hogy egy nagyon finom böjti ebédet készítettek nekünk, valamint mindenkinek, aki süteménnyel, egyéb finomsággal hozzájárult a napi betevőhöz!
Alább egy résztvevő gondolatait olvashatjuk a találkozóval kapcsolatban.
Sajnos a terveink ellenére egyedül (család nélkül) tudtam csak érkezni a találkozóra, de így is jól éreztem magam. Az előadást meg a személyes találkozásokat emelném ki. Mostanában kevésbé van módom egyedül valamilyen lelki készületen részt venni, így ez most sokat jelentett, különösen a nagyhét bevezetéseként. Illetve találkoztam rég nem látott kedves ismerősökkel, barátokkal, jó volt tudni egymásról egy hosszabb idő után.
Trásy-Balogh Borbála
A találkozón készült képek ITT elérhetők.
Zárásképpen pedig álljon itt néhány gondolat Dinnyés Józsi bácsi tollából, aki nem is annyira az úri találkozóról, mint magáról a közösségről, pontosabban a közösségre való rátalálásáról írt:
Tápiós élet(em)
Igen csekély, legalábbis elhanyagolhatónak mondható az a gyakorlat, ami a Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösséggel kapcsolatban velem történt eddigi életemben. Na de mi lesz ezután? Az öregekre rá szokták fogni: már szenilis, menni se bír, mit akar stb. Viszont vannak, akik 80 évesen sem érzik magukat kifutottnak, kimerültnek. Én 68 évesen azt vallom magamról, hogy megöregedtem, ne most akarjam már megváltani a világot. Egyébként is az Úr Jézus már megtette, tartsam mögötte a tempót és kész. Mikor Szegedi atya berobbant Tápiósüly életébe, én mondjuk egy forgács, vagy szilánk lettem e robbanás következtében. Na de a Tápió közösség az igen, az lett valami! Mondjuk egy kisbolygó, amely keletkezése óta kering, járja a maga útját, él és tevékeny. Eddig többet róla én nem is igen tudtam, hisz egyszer-egyszer talán keresztezték egymást útjaink, de életében nem vettem részt, időnként is legfeljebb csak kísérő holdja voltam. Emlegetett koromnál fogva alakulásakor talán tevékeny résztvevője is lehettem volna, de nem voltam. Fiaim közül kettő kisiskolás koruk, harmadik a gimnázium óta tápiós, most felnőttként melyik-melyik, a maga egyénisége és élethelyzete szerint vesz részt életében, és ez engem büszkeséggel és megnyugvással tölt el. Talán ők pótolják, amit én elmulasztottam.
Újrakezdem írásom, hisz apropója a következő: Patrik így szólt hozzám: „apa, ha éjszaka nem tudsz aludni, írj a Tápiónak a Tápióról.” A fenti részben tehát megírtam milyen (vagy milyen nem) volt a múltam veletek, tápiósokkal, most jön, ami van. A múltban már kétszer is voltam feleségemmel a Tápiós Felnőtt Találkozón. Régebben Mendén, tavaly Tápiószentmártonban. Na most jön a lényeg: harmadik alkalommal talán három hete voltunk Úriban. Nem ám csak ketten, hanem Márkó fiam kivételével – ő jelenleg nem csak ezen a bolygón utazik – az egész családdal. Értsd jól testvér, a boldogság Krisztus által jön létre bennünk, de ha kicsit is akarjuk, létrejön és az borzalmasan jó érzés. Én, aki eddig a tápiós létet legfeljebb felszínesen éltem meg, most feleségemmel, két fiammal, két gyönyörű menyemmel és majdnem hét unokámmal ringatózhattam a Tápió bolygó ölelésében és életében. A forgács/szilánk most talált a bolygóra, most már együtt utazik vele. Kifejezetten az úri találkozón megtapasztalt lelki élményeimről írtam a tápiósülyi egyházközségi lap, a Kisboldogasszony Figyel-Ő húsvéti számába is (én nem tudok internetezni, de remélem, az internetezők még tudnak olvasni). Itt most már csak annyit, hogy igazi testvéri szeretetben, egymásra figyeléssel, értékes beszélgetésekkel telt a nap. Két pap is volt velünk: a gyömrői Virágh József atya igazi Krisztus-követőként adta át hitét és nyitogatta elrozsdásodott szívbillentyűinket Jézus felé. Faragó Artúr atyával – minthogy sülyi fiú volt – minden találkozás a Krisztus iránti hűség megerősítése számomra. A Sillye-féle keresztút pedig (hála érte a mendei testvéreknek) fiatalságomat idézte újra.
Ezt az írásomat – szót fogadva a kérésnek –, éjszaka kettőkor írtam, ezért ha valami nem stimmel, tudd be ennek, kedves tápiós testvérem!
Szeretettel,
id. Dinnyés József
