Közösségünk egyik kisebb testvére, Pesti Dóri, még szeptember végén kapott egy információt egy másik kisebb testvértől, miszerint a NEK (Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus) meghirdetett egy fotópályázatot Az Eucharisztia az Egyház életének forrása címmel, aminek célja, “hogy a résztvevők a fényképezés művészi eszközével bemutassák Egyházunk legmélyebb titkát, az Oltáriszentséget és keresztény életünk csúcspontját és forrását, a szentmisét…”
Dóri - annak ellenére, hogy 2 nappal a leadási határidő előtt kapta ezt a hírt - izzította a tápiós médiás csapatot, és lelkesen átnézték az elmúlt évek folyamán készült táboros, találkozós képeket. Kutatásuk nem volt eredménytelen, több képet is beküldtek végül a pályázatra, mindegyiket annak a nevében, aki a képet készítette. Ezek a következő címeket kapták:
Fények közt - készítette: Szabó Anett
Ő magasba emel - készítette: Pelyhe Virág
Krisztus misztériuma - készítette: Szabó Enikő
Krisztus teste - készítette: ? (talán Katus Norbi vagy Koncz Detti :) )
Összetartó erőnk - készítette: Pesti Dóri
(A képek említési sorrendben szerepelnek a cikkben, Dórié a cikk bevezető képeként látható.)
A beküldött 5 kép közül az első három nyert egyházmegyei oklevelet, Dórié pedig továbbküldésre került az országos fordulóba, ahol különdíjat kapott. Az ünnepélyes átadóra is Tápiószentmártonból, az őszi KT-hétvégéről ment el… :)
Ennek kapcsán tettünk fel neki kérdéseket:
Mi motivált, amikor Patrik szólt erről a pályázatról, mindössze 2 nappal a leadási határidő előtt?
Alapvetően az a bizalom indított meg, amit Patriktól - és mint utóbb kiderült, a kispásztoroktól - kaptam. Patrik hozzáállása a lehetőséghez lelkessé és inspirálttá tett, és megláttam benne azt is, hogy ha csak egy-két napra is, de ez összerázhatja a jelenlegi tápiós médiás csapatot, amiért pedig mint csapattag, valamilyen szinten felelősséget érzek.
Na és ez mennyire sikerült? Élvezték a többiek is a határidő szorongatta feladatot?
Ahogy jeleztem a csapat felé ezt a lehetőséget, és megírtam a javaslatot, miszerint keressünk képet az elmúlt években készültek közül, fél órán belül már minden kiválasztott év képeinek átfutására volt vállalkozó szellemű személy. Azt éreztem, hogy lelkesek, és habár páran egy fényképet sem készítettek a megnézendők közül, mégis szívesen benne voltak a dologban, és véleményükkel a képek kiválasztásában is jelentős szerepet játszottak.
Akkor ennek valóban volt egy kis csapat-összehozó jellege! A végeredmény pedig az lett, hogy több képet is beküldtetek, mindegyiket más és más készítette. Mégis mind közül a tiéd lett az országosan díjazott. Hogy érintett, amikor megkaptad erről a hírt?
Hát, ez egy érdekes dolog volt... Mikor megtudtam a hírt novemberben, először fel kellett idéznem, hogy mi is volt ez. Olyan rég volt már, hogy beküldtük őket, már szinte el is felejtettem. Ugyanakkor az volt az első gondolatom: “Vao!! De szegény többiek, az övéké nincs benne, biztosan nagyon csalódottak lesznek.” Éppen ezért kicsit féltem elújságolni a hírt, nem akartam ezzel senkinek sem rossz érzést. Sokat gondolkodtam azon is, hogy hogyan tudassam velük úgy, hogy ne tűnjön felvágósnak. Ez volt a másik ok, ami miatt húztam az időt a megemlítés előtt.
Mindemellett nagyon lazán kezeltem a helyzetet, abszolút nem vettem nagy számra. Természetesen azért örültem és örülök, hogy eredményes lett a fotóm. A díjátadó egyébként pont ütközött a KT-hétvégével, így nem volt sok kedvem emiatt eljönni Szentmártonból. De mindenképp megérte ott lenni, már csak azért is mert rengeteg új emberrel ismerkedhettem meg!
Mi mind nagyon büszkék vagyunk rád, szívesen láttunk rólad készült fotókat az átadó ünnepségről is! És végül is a többieknek is ért el eredményt a képük, nem igaz?
Igen, a másik 4 képből 3-ért kaptak ajándékot a készítőik az egyházmegyei bíráktól. Az ő képeik is hihetetlenül értékesek.
Az elért eredménynek mi lett a jutalma? Leginkább arra lennék kíváncsi, hogy kiállítják, használják majd a képedet?
A fotóm kiállításra került a Szent István Bazilikában a kép címével, készítőjével és készítési adataival együtt (dátum+helyszín), emellett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia saját rendezvényein, illetve honlapján, vagy egyéb média felületein a fentebb említett adatok feltüntetésével bármikor megjelenítheti. (Elképzelhető, hogy a 2020-as NEK előkészületeiben is megjelenhet, például egy plakát vagy egy imakártya szerepében.)
Örülni fogunk, ha bárhol találkozunk majd ezzel a képpel! Az átélt események motiválnak? A továbbiakban is szeretnél hasonló pályázatokra munkát benyújtani?
Én is örülnék, a Tápióban megélt élmények jutnak eszembe róla, meg a bizalom, amit a közösségtől kapok. Ha az ölembe pottyan újra egy hasonló lehetőség, esetleg Patrik megint felhív a határidő előtt pár nappal este fél 11-kor, akkor szerintem a pályázat témájától függően esélyesnek látok egy újabb megmérettetést. Örömmel tölt el, hogy egy Tápióban készült fotómmal pályázhattam!
Dóri a Váci egyházmegye sajtósának is adott interjút, amit szintén érdemes elolvasni: többek között az Isten-kapcsolatáról, és a fotózás szeretetéről is beszél benne. Ha pedig bárki beleakad egy újabb, hasonló jellegű pályázatba, ne mulassza el értesíteni őt róla, még akkor sem, ha már nagyon közeli a határidő, mert mint kiderült, Dórit ez sem riasztja vissza! :)
A pályázat díjait a Szent Erzsébet rózsája díjjal együtt a Szent István Bazilikában adták át. Az ünnepségéről készült beszámoló és a képek ITT találhatók.
Aki pedig a NEK-ről szeretne részletesebben tájékozódni, látogasson el a www.iec2020.hu weboldalra.
A kép forrása: Magyar Kurír