Véget ért a nyár, de ez nem lehet gátja, hogy eszünkbe jussanak a tápiós táborokban átélt élmények. Az Ifi- és a Gyerektábor után, most a Felnőtt Családias Táborról is olvashatunk beszámolót. Ajánljuk azoknak, akik ott voltak, s azoknak is, akik nem, talán jövőre velünk tartanak.
Elsőként egy „régi motoros” tollából idézzük fel, hogy milyen volt a július végén együtt töltött pár nap.
5 nap Isten közelében
Minden évben nyögvenyelősen indulunk neki a nyári töltődés tervezésének: vajon gyermekeink táborköltségeinek (egyre több tápiós táborban akarnak részt venni) kifizetése után futja-e még majd a családi táborra is? Meg hát le kell győzni kényelemszeretetemet is, mert hát mégiscsak más tábori körülmények között lenni – kitéve az időjárás minden kényelmetlenségének (eső, kánikula) –, mint a komfortos, hűvös házban. És megálljt kell parancsolnom munkamániámnak, hogy legalább néhány napig ne Márta, hanem Jézusra figyelő Mária legyek.
Hála Istennek – és párom ügyes pénzbeosztásának –, valahogy mindig sikerül eljutni.
Jó ide évről-évre visszatérni. Gyerekként mindig sírtam a tábor végén (néha felnőttként is), mert nem akartam, hogy vége legyen annak a pici mennyországnak, amit itt megtapasztaltam. Határozottan állítom, hogy a Szentlélek jelen van itt, s elég egy picit együttműködni vele, máris Isten országát építjük magunk körül. Örömteli látni a régi arcokat, még örömtelibb felfedezni az újakat. Mindig sokat tanulok a többiektől, ellesem, hogyan próbálnak Istennel élni, s igyekszem azokat magam is beépíteni az életembe. Külön élvezetes, hogy sokan el merik hozni egész kicsi gyermekeiket is. Az ő ártatlan közeledésük Istenhez szintén példaadó. Megható látni és átélni, hogy az én gyermekeim is Isten közelében vannak.
Az idei programok is töltekezésre alkalmasak voltak. Sokat kaptam személyesen Jézustól a szentségimádásban, a keresztúton, de az atyák előadásában is találtam olyat, ami megsimogatta a lelkemet. Jó volt jobban megismerni Ecseri Pali atyát, s újra találkozni Lédeczi Dénes atyával (még kispap korában ismerkedtünk meg vele, de azóta nem láttuk). Rojtos Kriszti önismereti játékai újra megmutatták, milyen sokszínűek vagyunk, milyen sok úton-módon próbálhatunk az Úr útján járni. Az állatok bemutatása során okosabb lettem biológiából. Új (és szerintem nagyszerű) lehetőség volt a társasjátékozás. Remek szórakozás volt, csapatépítő, egymást spontánabbul megismerő hozadékkal. Említésre méltó még a kápolnánk szentélyét restauráló házaspár (Menráth Péter és Hernády Szilvia – Szerk.) visszaemlékezése is, a fotók a romos épületről.
Nagy hálával tartozom a szervezőknek, a szolgálóknak (gyerekvigyázók, konyhások, technikai háttérmunkások, imádkozók, egyéb névtelen segítők). Isten tartsa meg továbbra is Gábriel Zolit ebben a lendületben, amellyel Istent szolgálja, s tegye Patrikot megfelelő eszközzé, hogy az Ő akarata szerint folytatni tudja a Szűzanya munkáját e közösség életében!
Te, aki olvasod ezt az írást, üzeneted jött otthonról: Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van az életeddel!
Pestiné Bencsik Marcsi
Másodikként egy fiatalember élményeit olvashatjátok, aki már gyerekkora óta tápiózik, azonban a Felnőtt Családias táborban idén vett részt először.
Rutinos tápiós táborozóként évek óta visszatérő tagja vagyok az ifjúsági tábornak, azonban a felnőtt, családias táborban ezen a nyáron vettem részt először. A tábor nevéhez hűen, a kisebb létszámból adódóan valóban családias légkörben tölthettük el együtt ezt a szűk egy hetet.
A gyerek, valamint az ifjúsági táborhoz képest sokkal lazább időbeosztást készítettek a szervezők, illetve a programok látogatása is fakultatív volt. Több lehetőség volt itt csendességet tartani. Én azt gondolom, hogy a mai világban kiemelten fontos lenne, hogy egyedül tudjunk maradni a csöndjeinkkel. Számtalanszor előfordul, hogy kérünk, kérdünk valamit Istentől, de nem halljuk, vagy látjuk meg a választ, mert felesleges információk millióival bombázzuk saját magunkat a TV, vagy épp az internet által. Számomra ez a felismerés volt a nagytábor egyik nagy értéke.
Különösen tetszett Rojtos Kriszti önismereti játéka, a misevlogból levetített videók és a kiscsoportos beszélgetések. A közösségnek, a kápolnának, magának a tábornak olyan karizmája van, ami rendkívül értékes. Hálás vagyok a szeretetért, amit itt kaptam, valamint a szervezőknek, és mindenkinek, aki munkájával hozzájárult ahhoz, hogy egy szuper táborban vehessünk részt.
Holló Gergő
A harmadik beszámoló szintén egy anyuka gondolatait rejti, aki családjával első alkalommal vett részt táborunkban.
Mi első alkalommal vettünk részt a családias táborban. Egy szűk éve költöztünk Sülysápra, és a templomi közösségi életet látva nagyon vonzott minket a Tápiós közösség.
Három kisfiúnkkal vasárnap kivételével minden nap részt vettünk a programokon. Az ottalvást sajnos még nem tudtuk vállalni. Ennek ellenére úgy érzem, mindig hamar sikerült belehelyezkedni a tábori hangulatba.
Noé bárkáján (a tábor egyik fő motívuma Noé bárkája volt – Szerk.) mindenkinek volt hely, így a mi egészen kicsi gyerekeink is szuperül érezték magukat, hála az ifjúságnak, akik változatos foglalkozásokkal kötötték le a kicsiket. Ezt kihasználva mi, felnőttek is egészen el tudtuk engedni a szülői feladatokat, és részt tudtunk venni az előadásokon, beszélgetéseken. Ez így nekünk is feltöltődés volt.
Nagyon érdekes, elgondolkodtató előadásokat hallgathattunk, a kiscsoportos megosztások pedig igazán őszinte beszélgetések voltak. Nagyszerű volt megtapasztalni, hogy ebben a közösségben élet van, olyan jó érzés volt „csakúgy” is jelen lenni.
Csáki Tibor atya gondolatai azóta is sokszor eszembe jutnak. A Jó Pásztort követve „nincs gondom, mert van Gondviselőm”. Lédeczi Dénes atya és a kápolna szentélyét restauráló házaspár előadása nagyon érdekes, Ecseri Pali atya stílusa pedig nagyon szimpatikus volt.
A sportos délelőtt megmozgatott, az utazó állatkert lenyűgözött mindenkit. Nagyon sokat adott, hogy minden nap közösen ünnepeltük a szentmise áldozatot. Szuper ötlet volt Fábry Kornél atya videó sorozatával kicsit tudatosabban készülni a szentmisékre.
És persze a gyomrunk korgása sem zavarta meg az élménygyűjtögetést. Minden nap különlegesen finom ebéddel, uzsonnával készültek a konyhás testvérek.
Hálásak vagyunk, hogy lehetőségünk volt veletek táborozni!
Jézus szeret téged, és csodálatos terve van az életeddel!
Szentgyörgyváryné Horváth-Szabó Ercsi