Július 12-től 18-ig került megrendezésre a Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség 2025-ös ifjúsági tábora, amelynek központi témája a Közösség volt. A hét során annak jártunk utána, mit jelent közösségben élni – egy testként, egy Lélek által, Krisztusban együtt haladni, növekedni. Hogyan élte ezt meg az ősegyház, és miként élhetjük meg ma, a 21. században – az Egyházban, a barátságainkban, a tábori hétköznapokban?
Számomra ez volt az első ifitábor ebben a közösségben, és őszintén mondhatom: egy szívet-lelket megérintő, maradandó élménnyel lettem gazdagabb. Már az első napon érződött, hogy ez a hét más lesz, mint bármi, amit eddig átéltem.
A megérkezést követően a Kisebb Testvérek segítőkészen irányították a fiatalokat és szüleiket, a napot pedig az Úrangyala közös elimádkozásával nyitottuk. A tábornyitó után kiscsoportos beszélgetéseken és kreatív ismerkedő programokon keresztül kezdett formát ölteni az a közösség, amelyet a hét során egyre mélyebben és őszintébben tapasztalhattunk meg. Az esti latinos nyitóbuli és a szörpterasz fergeteges hangulata azonnal oldotta a kezdeti feszültségeket.
A vasárnapi közösségi szentmisére közösen, gitárkísérettel és énekelve zarándokoltunk át a tápiószentmártoni templomba, ahol a szentmisét Mikus Tibor atya celebrálta.
A hét folyamán négy témaelőadás segített nekünk elmélyülni a közösségi élet négy alappillérében:
Kitartás az apostoli tanításban – Papp Pisti
Kitartás az apostoli közösségben – Pelyhe Gergő
Kitartás a kenyértörésben – Munkhárt Máté
Kitartás az imádságban – Varga Vera
Ezeket mindig kiscsoportos beszélgetések követték, ahol mély és személyes gondolatokat oszthattunk meg egymással. Napjainkat az Úrangyala és egy rövid csendesség tette teljessé, amit mindenki igényei szerint tölthetett: akár egyéni imádságban, akár a kápolnában vezetett formában.
A keddi napon fakultációkon keresztül ismerkedhettünk meg új nézőpontokkal és szolgálatokkal:
Csak Egyet Szolgálat – betekintés a hajléktalanmisszióba
FOÉSZ – érzékenyítő foglalkozás az értelmi fogyatékossággal élők világáról és jogairól
Papp Balázs – Bemutatlak önmagadnak
Pesti Dóra – A sokszínű közösség – önismeret a hippokratészi temperamentumokról
Bosánszky Laura – Stresszkezelés vizsgák idején és a hétköznapokban
Számomra különösen emlékezetes marad a szerdai böjti nap, amikor – testben is – lemondást gyakorolva figyeltünk a lelkünkre. Este Kovács Zsolt atya és Mikus Tibor atya közösen mutatták be a szentmisét, melyet egy mélyen megérintő szentségimádás követett. Aznap számos atya és két ferences kisnővér, Teréz és Blanka nővér látogatott el hozzánk, lehetőséget adva gyónásra és lelki beszélgetésre is.
A hét során sportos, játékos és kreatív programok is színesítették a napokat: sportbajnokságok, folyamatos röpi, csocsó és pingpong, akadályverseny, számháború, strandolás, és természetesen a csütörtöki fiú-lány nap, ahol külön foglalkozásokkal, zeneterápiával, előadásokkal és kézműves programokkal tölthettük időnket – melyekért külön köszönet jár Sárközi-Hornyák Franciskának, Czalbert Izabellának, Szabó Andrásnak és Osváth Dórinak.
Aznap este a lányok egy áldással a fiúk egy Máriás dallal kedveskedtek egymásnak, majd az egymásnak szánt levelek is átadásra kerültek. A napot táncház, majd tábortűz zárta, ahol Nagy Peti, Katus Norbi és Dinnyés Patrik meséltek humoros, tanulságos, nosztalgikus táboros történeteket. Ezután következett a tábori videó vetítése, mikor rádöbbentünk: ez a hét hamarosan véget ér. A nap végén még várt ránk a fantasztikus második vacsora, természetesen a fáradhatatlan Konyhás Testvérek jóvoltából.
Pénteken Pálfalvi Tamás atya mutatta be a záró szentmisét. A kápolnában már nem csak egy csapat fiatal állt: egy közösség, amely a hét során egy testté formálódott Krisztusban. A misét követően kiscsoportokban zártuk le a hetet, és könnyes, mégis hálateli búcsút vettünk egymástól. A kápolnában lezajlott záróprogramban külön köszöntük meg a Konyhás Testvéreinknek a hét minden napján fáradhatatlanul végzett, szeretetteljes munkájukat, valamint minden segítőnek, akik bármilyen módon hozzájárultak ahhoz, hogy ez a tábor létrejöhessen.
Hálás köszönet mindenkinek, aki idén részese volt a tábor életének: a Kisebb Testvéreknek, az előadóknak, az atyáknak, a nővéreknek és természetesen a táborozóknak.
Bízom benne, hogy sokunkban elindult valami. Valami, amit nem vehet el sem idő, sem távolság. Egy érzés: hogy tartozunk valahová, hogy egy test vagyunk Krisztusban, és hogy nem vagyunk egyedül az úton.
Mohácsi Lilla
A tábor során készült képek ITT megtalálhatók.