Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nagy részén én önkéntesként vettem részt, ami egy nagyon különleges érzés volt. Nem volt ez egyszerű feladat egy ekkora rendezvényen, de sokat segítettek a Tápióban szerzett korábbi tapasztalataim. Nekem viszonylag korán kezdődött a program: már a nyitómise előtti napon (nulladik nap) tartottunk egy próbanapot, amin előkészítettük a beléptetést és megbeszéltük, hogy kinek mi is lesz a feladata.
Az első napon én csak délelőtt voltam beosztva a mise előkészítésénél, viszont már akkor lehetett érezni, hogy ez a hét egy nagyon jó kis hét lesz, és sokat tanulhatunk és tapasztalhatunk mi önkéntesek és a zarándokok is egyaránt.
Hétfőn elkezdődött a program az HungExpon. Itt én a beléptetésnél voltam beosztva, ahol nagyon sok zarándokkal találkoztam, különböző nemzetiségű papokkal, püspökökkel. Legnagyobb élményem talán az volt, amikor Böjte Csaba testvér a „zarándokkapun” jött be és nem a VIP bejűraton, ami azt mutatta nekünk, hogy ő mennyire szerény és hogy amit látunk és hallunk róla, az mind igaz.
Az önkéntességnek köszönhetően megismerhettem egy csomó embert. Nagyon sok történetet hallottam az önkéntesektől és azoktól az atyáktól, akik beszélgettek velünk reggelente. Mindenkinek megvolt a saját megtérésének a története. Az atyák többsége arról beszélt nekünk, hogy mennyire fontos, hogy hirdessük az Egyházat és hogy vállaljunk szerepet annak életében. Ezek a beszélgetések kicsit megváltoztatták az Egyházról alkotott képemet, és rájöttem, mennyire fontos az, hogy mi elmeséljük másoknak, amiket megélünk itt és hogy mennyire veszünk részt az Egyház életében.
Az Expon nem sok lehetőségem volt rá, de amikor lehetett, akkor bementem egy-egy tanúságtételre. Nagyon élveztem ezeket, mivel rengeteg érdekes dolgot mondtak az előadók, olyat is, amiből ráismertem, hogy velem is történt már hasonló, és azért is voltak jók ezek számomra, mert egy csomó kérdésemre adtak választ. Pénteken nekem az önkéntes munka véget ért, viszont résztvevőként ott voltam a Forrásponton és a zárómisén is.
A zárómise egyszerűen fantasztikus volt! Látni a sok-sok embert együtt a szentmisén nagyszerű volt! Na meg személyesen is látni a pápát még nagyobb élmény volt! Azt hiszem, azt a napot soha nem fogom elfelejteni. De ez az egész Kongresszusra is igaz. Ez volt talán életem egyik legjobb hete.
Szemők Isti