Kedves Tápiós Testvérek!
November hónapban sok-sok olyan emléknap van Egyházunkban, amihez imádságok köthetőek, köztük a Mindenszentek, Halottak napja, Szent Imre vagy Szent András ünnepe. Próbáljunk meg elmélyülni a bibliai részeknél és az imáknál, és ajánljuk fel azokat kedves szeretteinkért.
November végén van Advent 1. vasárnapja, ha tehetjük, próbáljuk meg már most elkezdeni lelki készületünket Karácsony ünnepére.
Olvasd el!
- hét: Jel 7,2-4;9-14
- hét: Mt 11,25-30
- hét: 1Jn 3,14-18
- hét: Ez 47,1-12
Ima
Ima a halottakért
Végtelenül jóságos, irgalmas Úristen! Könyörülj minden meghalt hívő lelkén, kik még a tisztítóhelyen szenvednek. Engedd, hogy kínjaiktól megszabaduljanak és örök birodalmadba felvétessenek. Annak pótlása végett, amivel ezek igazságodnak még tartoznak, felajánlom neked mindazt, amit szent Fiad e földön tett és szenvedett. Fogadd el, legkegyelmesebb Atyám, azok mulasztásaiért és hanyagságaiért szent Fiad jótetteinek és érdemeinek sokaságát; azon méltatlanságokért pedig, melyekkel téged illettek, Fiadnak kínjait, fájdalmait, sebeit és szenvedéseit, melyeket azokért elviselt; és ama büntetésekért, melyeket még el kell viselniük, a keserű halált, melyet szent Fiad érettük szenvedett. Engedd, hogy Fiadnak azokért is kiontott drága szent Vére tisztulásukra, enyhülésükre és szabadulásukra szolgáljon. Mutasd meg irántuk, mennyei Atyám, végtelen irgalmasságodat, és vedd fel őket magadhoz az örök boldogságba, hogy Téged a mennyben szentjeiddel együtt szüntelenül dicsérjenek és magasztaljanak. Ámen.
Ima Szent Imre herceghez
Isten kedves szentje, a magyar egyház virágos kertjének első liliomszála, szűz Szent Imre, áldom a nagy Istent, ki téged annyi malaszttal megszeretett, hogy a gyarló testben tisztán éltél és tisztaságodat eljegyzésedben is szeplőtelenül megőrizted.
Hódolva köszöntelek és tisztellek ezért az egész anyaszentegyházzal együtt a szüzek isteni jegyesének, az Úr Jézusnak trónjánál, hogy népünk ifjúsága velem együtt a tiszta életet, amelyben te nekünk oly fényes például szolgálsz, nagyra becsülje, az ártatlanság útjába gördülő akadályokat elszánt erős akarattal legyőzze, teste-lelke tisztaságát megőrizze, s így nemzetünk életerős, hősies keresztény nemzedékben újjászülessék, fiainak üdvösségére, hivatásának hűséges betöltésére és a Te dicsőségedre. Ámen
Házi feladat
Az egyik házi feladat, kedves olvasó, az lenne, hogy – a már a bevezetőben leírtaknak megfelelően – a bibliai részek olvasásakor és az imádságok elmondásakor különösen kedves szeretteidre gondolj. November első hetében, minden nap jelölj ki egy számodra kedves embert, akiért aznap imádkozol. Hordozd őt a gondolataidban és a szívedben. Ha teheted, gyújts egy gyertyát érte és elmélkedj. Ez a hét ne a rohanásról szóljon, hanem próbálj meg megállni picit, és azokra az emberekre gondolni, akik már nincsenek velünk. És ne feledj el hálát adni az Istennek azokért a pillanatokért, amikkel megajándékozott azzal a személlyel, akiért imádkozol.
A másik feladat az lenne, hogy ne csak búslakodj, hanem a szépre, a jóra és a boldog pillanatokra is emlékezz azzal a személlyel kapcsolatban, akit elvesztettél akár mostanában, akár régebben. Ha teheted, a családoddal együtt is elmélkedj, beszélgess, hozzátok elő a régi boldog pillanatokat. (Ezt a feladatot csak akkor végezd el, ha lelkileg nem túl megterhelő.)
Irodalmi részünk: Reményik Sándor – Egy lélek állt...
Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a „miért”,
Mikor az Isten intett neki: „Készülj!
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!”
S szólt a lélek: „Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,
A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!”
És szólt az Isten szigorún: „Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!”
S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: „Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot.”
S felelt az Úr:
„Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod.”
Amennyiben bármi észrevételed, kívánságod van a Lélekben tartóval kapcsolatban,
kérjük írd meg nekünk a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre.
Minden visszajelzésnek örülünk.