Idén is megrendezésre került az őszi kisebb testvér hétvége, aminek szokott módon a táborhely adott otthont Tápiószentmártonban. Az idei alkalom igazán különleges volt a közösség számára: rekordmennyiségű kisebb testvér, kisebb testvérré válni akaró fiatal jelent meg hétvégén. Már péntek este is körülbelül 20 ember volt jelen, együtt beszélgettünk és játszottunk, és végül még aludtunk is. Másnap a reggeli után, 9 órától egy közös beszélgetés vette kezdetét. Ekkorra érkezett meg a KT-k nagyobb része (a szombati ebéden már több, mint 40-en voltunk). Kiértékeltük a nyári táborokat és az elmúlt évben megrendezésre került tápiós találkozókat. A táborok időpontját is kitűztük, amit már meg is osztunk előzetesen:
- Ifjúsági tábor: július 7-12.
- Gyerektábor: július 21-26.
- Nagytábor: július 29-augusztus 2.
Ezen túl megszavaztuk a kispásztorok tanácsának két új tagját, Rékát és Virágot.
11 órától Miklós Zalán atya előadást tartott nekünk az elköteleződésről. A következőkben erről írt Horinka Dóri néhány gondolatot:
|
Zalán atya rögtön azzal a zavarba ejtő kérdéssel kezdte a mondandóját, hogy: „Mit keresel itt?”. A közösség több tagja próbálta megtalálni a helyes választ az atya kérdésére, azonban a legalapvetőbb dologra senki nem gondolt: legelőször önmagunkat kell keresnünk és megtalálnunk. Tehát a közösségben való elköteleződés első lépése, hogy rendben vagyunk magunkkal, tisztában vagyunk azzal, kik is vagyunk mi, és elkötelezettek vagyunk magunk iránt. Azonban fontos, hogy önmagunk meghatározása ne önzőségből fakadjon. Azt kell felismernünk, mi az, amit Isten nekünk szánt, és a cél, hogy át tudjuk adni magunkat Isten akaratának. Fel kell ismernünk, hogy önmagunknak kevesek vagyunk, muszáj kilépnünk abból az életstílusból, amely szerint a problémáinkat önerőből akarjuk megoldani. Azt kell keresnünk, amit Isten álmodott meg rólunk, és Vele karöltve kell elindulnunk ezen az úton. Ez természetesen sokszor nagyon nehéz, ezért is fontos a közösség, ami megtart és megerősít akkor, amikor elveszítjük Istent szem elől. |
Az előadás végeztével az ebéd előtt és után is volt egy kis szabadidőnk. Ekkor volt alkalmunk ismerkedni, beszélgetni, de volt olyan is, akinek megjött a kedve egy kis sportoláshoz és lement a pincébe pingpongozni. Néhányan közben téliesítettek: leszedték a röplabdahálót és szétszedték a chillt. Szerencsére a hétvégén velünk voltak a szeretett konyhásnénik, ők láttak el minket élelemmel. Délutánra sütöttek nekünk nagyon finom almás pitét.
A szabadidő után Szegedi László atya tartott nekünk előadást szintén az elköteleződésről. Erről is szeretnénk pár gondolatot megosztani:
|
Szegedi atya szerint akkor beszélünk elköteleződésről, ha az ember szívvel-lélekkel értékel, szolgál valamit. Arra hívta fel a figyelmünket, hogy a társadalom miatt a mai fiataloknak nehezebb az elköteleződés, nem úgy, mint mondjuk a II. világháború előtt. Akkor még ránevelődtek az emberek az elköteleződésre. A mai embernek két fő értéke van: a pénz és a fogyasztás. Csak érvényesülni kell, elköteleződni nem. „Itt Szentmártonban – mondta – másfajta szemlélet van, de a ti szíveteket is megmételyezte már ez a világ. Mi, akik itt vagyunk, kisebbségben vagyunk.” Az érték volt gondolatainak vezérfonala: annak van öröme, boldogsága, akinek van valami értéke, ami iránt elkötelezetté válik. A leglényegesebb, hogy személyünk, énünk van, és elsődleges feladatunk, hogy mi magunk értékes emberek legyünk. Azok lesznek a saját értékeink, amikért áldozatot tudunk hozni. Fontos, hogy nem szabad egyetlen dolgot értékelnünk (ez a szenvedély), mert az elveszi a szabadságunkat. Ez egy életen át tartó feladat, hiszen gyöngeségeink elkísérnek a sírig. Senki sem tökéletes, de MINDENKI NAGYON ÉRTÉKES! Magunkat is értékelnünk kell, és el kell köteleződnünk saját magunk mellett. Egy közösségben nem csak jogaink, hanem kötelességeink is vannak. Mind közül a legfontosabb az Úr Jézusnak való elköteleződés. Ha Jézust értékeljük, akkor tartjuk vele a kapcsolatot is, ennek eszköze az ima. „A Tápió Isten országát kereső közösség. Ennek van jövője. A társadalom szét fog esni, de ebben az ellenséges környezetben is lehetünk értékesek. Ha jössz, alkotsz, a személyed egyre értékesebb lesz…” |
Ezután egy kiscsoportos beszélgetés következett (5 kiscsoportot alkottunk), ahol a két előadást beszéltük át, valamint megosztottuk egymással, hogy ki miért szeret(ne) kisebb testvér lenni, és milyen várakozásokkal érkezett Tápiószentmártonba.
A következő blokkban Bódis Virág tett tanúságot az imaéletével kapcsolatban. Nagyon érdekes volt! Elmondta saját tapasztalatait és tanácsokat is adott nekünk, hogyan és mivel javíthatunk az imaéletünkön. Virág előadását szintén kiscsoportokban beszélgettük át. Vacsora után egy órával kezdődött egy dicsőítés. Kb. két órán keresztül mindenki dicsőítette az oltáriszentségi Jézust. Volt lehetőség szentgyónásra is Ecseri Pali atyánál. Az ima keretében a konfliktusainkkal foglalkoztunk: leírhattuk egy papírra a konfliktusainkat másokkal, vagy a konfliktusainkat saját magunkkal. Ha imádkoztunk azért, hogy ne legyen egy adott személlyel konfliktusunk, akkor gyújtottunk egy mécsest. Ezeket és a cetliket letettük egy tálcára és Szegedi atya – többek között – ezekért ajánlotta fel a vasárnapi misét.
Vasárnap a mise kezdete előtt volt egy rövid beszélgetés a jövő évről és a kisebb testvérek elköteleződéséről. A szentmisében a prédikáció után az arra vállalkozó KT-k megújították, az újak pedig letették a fogadalmat. (A 2020-as évet 30 kiemelten elkötelezett kisebb testvérrel kezdjük el.) Ezután már csak a rendrakás várt ránk: a tetőtérben, a konyhában, a pincében, a vizes blokkokban; ez volt a kisebb testvér hétvége lezáró mozzanata.
Rekordszámú fiú és lány gyűlt össze a hétvégére. Nagyon boldogok voltunk, hogy ennyien voltunk és ilyen nagy lelkesedéssel vettünk részt a hétvégén. Hálásak vagyunk azért, hogy ez az egész létre jöhetett, zökkenőmentesen zajlott le minden és élményekkel gazdagon térhettünk haza.
Pintér Szabolcs
Zárszóként még pár gondolat egy új kisebb testvér tollaiból:
Számomra nagyon különleges volt ez az alkalom, hiszen ez volt életem első kisebb testvér hétvégéje. Különös érzések kavarogtak bennem, hisz mindig jó érzés tölti el a szívemet, ha visszamegyek Tápiószentmártonba, mindezek mellett pedig izgatott is voltam, nem tudtam elképzelni, hogy fog kinézni a hétvége.
Az elmúlt időszak kiértékelése, a jövő áttekintésé, és a „csapat építése” mellett lelki töltődésre is alkalmat adott az esemény.
Miklós Zalán atya előadása során számomra világossá vált, hogy először önmagam iránt kell elköteleződnöm. Fontos belátnunk, hogy Isten gondoskodik rólunk, irányítja életünket, még ha nem is akarjuk. Persze szabad akaratunk van, amit Ő teljes mértékben tiszteletben is tart. Ha azonban úgy döntünk, inkább vele szeretnénk élni a mindennapjainkat, Ő boldogan támogat és segít nekünk.
Szegedi László atya előadásából egy gondolatot ragadnék ki: „Akkor vagyunk értékes emberek, ha vannak értékeink és akkor vannak értékeink, ha áldozatokat tudunk értük hozni.”
Ez alatt az egy nap alatt nagyon sokat töltődtem lelkileg és sok pozitív élményben részesültem. Hazatérvén is még napokig nyugodtság volt a szívemben és más szemmel tekintettem a mindennapok rohanására. Hálás vagyok az Istennek, hogy eljutottam ide, s megtapasztaltam mindezt!
Gulyás Anita