November 3-án búcsúztunk el Ráduly Feri atyától, közösségünk egyik szeretett papjától, aki nyugdíjba vonult. Ott elhangzott gondolataiból szeretnénk megosztani néhányat, amelyek az új év kezdetén is igazán aktuálisak.
A cserkésztáborban sokszor trombitáltam ébresztőt meg takarodót. Hát most ébresztőt fújok nektek!
16 éves, középiskolás tinisrác voltam, szüleimmel évente kétszer vagy háromszor Máriaremetére mentünk „vasárnapozni”. És ott a 9-es misét egy ezüstszőke (ősz) öreg papbácsi tartotta. Bennem minden boldogság felforrt, mikor ezen a szentmisén részt vettem, és gondoltam, hogy ilyet én is fogok – bocsánat – csinálni. Kellett 23 év, míg valami hasonlót tudtam csinálni. És ennek az ezüstszőke papbácsinak a feje biztatott engem, hogy lehet ezüstszőkén is fiatalnak maradni és fiatalokat szolgálni. Hát azt hiszem, hogy amennyi tellett, hát tellett. Utánozni szabad! Hogyha az évek elmennek, akkor a Szentlélek Úristen képes az embert – bocsánat – meghajkurászni, hogy „Gyerünk, gyerünk!”
Isten adjon jó megoldásokat a jövendőtökben! Hogyha eltanácstalanodtok, a jótanácsnak Anyja egész biztos kikönyörgi a tisztánlátást. 10 évig esténként kértem: „Uram, mi a csudát akarsz velem?! Törvényen kívül vagyok!” Nem törvénytelen, az más. 75 éves koromban be kellett volna adnom a lemondásomat, 10 évvel ezelőtt. Azóta kértem a világosságot, a tisztánlátást. Egyszer az eszembe jutott, lehet, hogy az Úr Jézus mosolygott: „Amíg a nyakad-fejed meg a lábad-fejed együtt kompatibilis, addig csináld a dolgodat, ne zaklass engem.” Most a püspök azt mondta, 10 évet már ráhúztál. Én tudom, hogy jól döntöttem, mert, ha az Isten üzen, akkor… Azt mondta egy Biblia-professzor, hogy ami hibánkon és szabad akaratunkon kívül velünk történik, az isteni döntést. Három szót tanított nekünk: üzenet, tartalom, végrehajtás. Fejtsd meg az üzenet tartalmát, és hajtsd végre. Ez a hármas szabály nagyon passzol erre a dologra, és nyugodtan megyek, ha az Úristen így akarja.
Azt halál komolyan írtam, hogy a tápiószentmártoni kápolna egy kegyhely. Nem utolsó sorban azért, hogy ti is annak tartsátok. Magyarországon kevés ilyen hely van. Ha van egyáltalán hasonló. Nem a lelkigyakorlatos ház falában, hanem a benne lévők Szentlélekben való hitében és hűségében van az ereje. Szurkolok, hogy ne hagyjátok abba. Az mindig kell, hogy legyen egy kis sava-borsa az életnek.
Csak kilométer lesz köztünk, távolság nem. Az angyalaimnak jókedvvel-bőséggel fogok munkát adni. A Jóisten áldjon meg mindannyiótokat! Áldásoddal megyünk, megyünk innen el…
A képeket köszönjük Kun-Halasi Katalinnak!