2017-ben bővült először a családunk, egy kisfiú érkezett hozzánk. Azt gondolom, hogy gyermeket váró szülőknél – az esetek nagy részében – a névválasztás egy jelentős kérdés. Nálunk is megvolt ennek a fontossága. Azonban nemcsak most gondolkodtunk neveken – már úgy házasodtunk össze, hogy mindkettőnknek volt listája (ami persze folyamatosan alakult, alakul). A férjem, Patrik, mindenképp szentek neveiben gondolkodott. Ezt az álláspontot teljesen meg tudtam érteni, el tudtam fogadni. Várva-várt jövevényünk pedig már a pocakban is a Sebestyén nevet viselte (és viseli azóta is :) ).
Patrikéknak volt otthon egy regényük, Nicholas Wiseman Fabiola című műve. Ő ezt már korábban olvasta, viszont mivel többek között Szent Sebestyén életéről szól, ezért nekem is „kötelező olvasmány” volt, még kisfiunk érkezése előtt. Szerintem kötelező olvasmánynak ennyire még nem örültem! Hatalmas ajándékként éltem meg azt, hogy egy ilyen szentek életét olvashatok. Remélem minél több ilyen kerül még a kezembe!
Szent Sebestyén a 3. században, Diocletianus császár uralkodása idején élt. Ebben az időszakban rengeteg szent vértanút kapott a katolikus egyház. A könyvben olvashatunk Szent Pongrácról, Szent Ágnesről, Szent Tarzíciuszról… Ők mind-mind e kor szülöttei, egymás társai a hitben és a szenvedésben. Wiseman érdekes, gyönyörködtető, elgondolkodtató, olykor megrázó stílusban tárja elénk a keresztényüldözés szörnyűségeit, az igazak rendíthetetlen hitét, vallásunk legmélyebb gondolatait, igazságait. Több részt is megkönnyeztem – nemcsak egy-egy vértanúhalált, hanem egy-egy hitgondolat kifejtését, magyarázatát is. Egy kis ízelítőt szeretnék is megosztani veletek:
„…Mert Egyvalaki, aki nagyobb és jobb volt költőnél, bölcsnél vagy sophistánál, megtette a kísérletet; leszállott először a halálnak sötét nyugvóhelyére, megáldotta azt, amint megáldotta volt a bölcsőt és megszentelte a gyermekkort, így tette szentté a halált is és a holtak nyugvóhelyét szentéllyé. A legsötétebb estén szállt a sírba s a legverőfényesebb reggelen kelt ki belőle; illatszerekbe takarva fektették oda s a maga romlatlanságának illatába öltözve támadt föl. S attól a naptól fogva a sír megszünt a keresztény lélek előtt rettegés tárgya lenni, mert az maradt, amivé Ő tette – az a barázda, amelybe a halhatatlanság magvának el kell vettetnie.”
Szívesen ajánlom mindenkinek ezt a regényt, annak, aki akár szeretné jobban megismerni Szent Sebestyén, Szent Pongrác vagy Szent Ágnes életét, akár magát a korszakot, vagy ha csak valaki egy olyan regényt szeretne olvasni, amiből épülni tud…
Miután elolvastam a Fabiolát, az fogalmazódott meg bennem, hogy nem akármilyen védőszentet kap a fiunk. Remélem, hogy az ő életének is részét képezi majd az, hogy megismerje azt a szentet, akinek a nevét viseli, és hasonlóvá váljon hozzá az erények gyakorlásában, hitének megélésében.
Dinnyésné Cseri Emi