Családias felnőtt tábor 2018-ban

Idei nyári táborozásainkat – ahogy ez az utóbbi években már kialakult – a Családias felnőtt tábor zárta. Július 25. és 29. között a családoknak, felnőtteknek adott helyet a tápiószentmártoni kis kápolnánk és annak környezete.

Ez a tábor mindig kicsit kötetlenebb lefolyású, mint az ifjúsági vagy a gyerektábor. A szervezett programok nagyrészt a felnőtteknek szólnak, míg párhuzamosan a családokból jelen levő gyerekeknek foglalkozásokat, kézműveskedést, kirándulást, játékokat tartanak, így lehetővé téve azt, hogy a szülők is kicsit kikapcsolódjanak, töltődjenek. Természetesen az 5 nap során volt olyan esemény is, amelyen kicsik és nagyok együtt vettek részt!

Elsőként pont egy ilyet említenék: a csütörtöki nap extrém strandolással indult. Fogtuk magunkat, és elkocsikáztunk Tápióbicskére, pontosabban a falu mellé, ahol egy kisebb túrát tettünk. A növényeket vizsgálgatva haladtunk a Tápió patak felé, ahol hűsítő lábfürdőt és – esetenként nem csak a lábakat érintő – iszappakolást vehettünk. Ezt követően Vidra Tamás, a Tápió–Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet munkatársa beszélt nekünk a munkájáról, a Tápió vidék növény- és állatvilágáról.

Fontos jellemzője ennek a tábornak az is, hogy gyakorlatilag az egész nyitott, a programokat már július eleje óta hirdettük, amelyekre olyanokat is szeretettel vártunk, akik nem tudtak részt venni az egész táborban. Az első nap estéjén, miután játékosan megismerkedtünk egymással, lehetőség volt megnézni A viskó című filmet (William Paul Young regényét dolgozza fel, 2017-ben mutatták be a mozivásznakon), amelyre több alkalmi vendég is érkezett.

A tábor néhány program erejéig csatlakozott a másik két tábor témájához, ami idén a CSALÁD volt. Persze, gondolhatnánk, ez eleve adott egy „családias” táborban. Ezzel egyet tudok érteni, már csak a szimpla jelenlétünkkel folyamatosan tapasztaltuk, hogy milyen „a mi nagy családunk”. Emellett foglalkoztunk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal is egy előadás keretén belül. 2020-ban Magyarország ad otthont ennek az eseménynek, ahogy korábban, 1938-ban egyszer ez már megtörtént. Kötelességünknek gondoljuk, hogy foglalkozzunk ezzel az eseménnyel, és tudatosan készüljünk rá. A 2020-as kongresszus jelmondata: „Minden forrásom belőled fakad.” (Zsolt 87,7) Hogy valóban forrásunk legyen, ezen az estén éjszakai szentségimádáson vehettünk részt.

Meghívott előadóink között volt Miklya Luzsányi Mónika, akivel egy egész napot töltöttünk: a 21. századi családról, a generációs különbségekről, a digitális nemzedékről szóló előadásai sokakból hozott elő kérdéseket a délutáni fórumbeszélgetésen. Este foglalkoztunk kicsit az egyházi rendekkel, azon belül is az állandó diakonátussal: Bakos Péter és Ferencz Zoltán hivatásukon keresztül mutatták be ezt a felelősségteljes szolgálatot. Másnap körünkben köszönthettük a Földváry-házaspárt – nevük már többször megjelent ezeken az oldalakon –, akik saját életükről tettek tanúságot nekünk.

Mivel a sorban a Családias felnőtt tábor volt az utolsó, ez adott helyet a táborokért felajánlott hálaadó szentmisének, amit a szombati napon Miklós Zalán atya mutatott be.
Itt szeretném megköszönni a résztvevők nevében a szervezést, a tábor alatti szolgálatot, külön a gyerekfelügyelők segítségét és a foglalkozások megszervezését, valamint a konyhás testvérek szeretetteljes szolgálatát! Köszönjük az atyáknak, hogy lehetővé tették, hogy minden nap legyen szentmise!

Várakozásokkal telve mentem el az idei Családias felnőtt táborba, mert felnőttként először vettem ebben részt. A kezdetek kezdetén én már koptattam itt a konyhasátor padjait, akkor még úgy, mint gyermek, akire vigyázni kellett, hogy a szülei részt vehessenek a különböző eseményeken. Most itt voltam mint anya, akinek a gyermekére vigyáztak, hogy magammal, a közösséggel, és legfőképp Istennel tudjak lenni. Egy nagy családként voltunk jelen ebben az 5 napban. Adja Isten, hogy 20-25 év múlva az én kisfiam is tapasztalja meg ugyanezt! Amen.

Dinnyésné Cseri Emília

 A Családias felnőtt táborban készült képek ITT megtekinthetők.