Így kezdtem el kávézni Istennel

„Isten útjai kifürkészhetetlenek”, szokás mondani, hisz hányszor fordult már elő velünk, hogy csak napok, hetek, vagy akár évek múlva értettük meg, hogy egy adott dolog miért történt meg velünk. Miért pont akkor, úgy, azon a helyen, azokkal az emberekkel... Valahogy így kezdődik az én reggeli kávém története is.

Végzős voltam a gimnáziumban, amikor elkezdtem kávézni. Minden reggel lementem a teázóba (egy kellemes konyhaszerű beszélgetős helyiség), és a reggeli után feldobtam a lábam egy fotel tetejére, ölembe vettem a kávémat és hagytam, hogy az ablakon beszűrődő napfényen keresztül az Isten cirógassa az arcomat. Igazából annyira jó volt a teázó tájolása, hogy a reggeli órákban csak úgy ömlött be oda a fény. Ekkor még nem tudatosan kezdtem el Vele tölteni az időt, csak elcsendesedtem, végiggondoltam a napomat, néha-néha egy-egy szándék is megfogalmazódott bennem, de többnyire, ha szóltam is Hozzá, az előttem álló nehézségekhez kértem segítséget.

Ugyanebben az évben bérmálkoztam és a felkészülés során a közivel részt vettünk egy lelkigyakorlaton, ahova Gábriel Zoli és egy ismerőse (kit most itt csak „a lány”-ként fogok emlegetni) eljöttek tanúságot tenni, mesélni a bennünk munkálkodó Szentlélekről.

Majd egy évvel később, mikor már egyetemista voltam, elmentem egy görögkatolikus lelkigyakorlatra, ahol szintén találkoztam egy emberrel, Gergővel. A közös beszélgetések alkalmával fény derült arra, hogy mennyire szeretünk kávézni, ez egy fix közös szokásunk volt, így a pár nap múlva lévő szülinapomra egy ilyen feliratú bögrét csináltatott nekem: „Coffee gets me started Jesus keeps me going” (valami ilyesmit jelent: a kávé segít elkezdeni, Jézus segít véghezvinni).

Közvetlenül a lelkigyakorlat után elkezdtem eladóként dolgozni a Corvinban és egy nap betoppant hozzám a fentebb említett lány. Először nem is ismertem föl. Megszólítottuk egymást és megkérdezte tőlem, hogy imádkozhat-e értem. Ekkor koppant a felismerés, hogy mi már találkoztunk. Elmesélte, hogy néhány barátjával kijöttek ide a plázába azzal a céllal, hogy odamennek emberekhez és imádkoznak értük, hagyják, hogy a Szentlélek vezesse őket. Ezzel a lelkülettel toppant be hozzám. Imádkozott értem, majd elkezdtünk beszélgetni és te, kedves olvasó, gondolom már rájöttél, hogy szóba került a kávé. Így is van, a következő mondat hangzott el a lánytól: „Az Isten minden reggel hív, hogy vele kezdjem a napot, ha már semmi mást nem csinálok, csak a kávézásomra szánt 10 percemet Neki ajánlom, az már szuper.” És ekkor jött a felismerés:
Már van bögrém hozzá, szeretem a kávét, MINDEN adott hozzá, miért nem csináltam ezt eddig is így?

És végül, másnap reggel kitöltöttem a kávémat a szuper bögrémbe, elcsendesedtem és elkezdtem keresni az Ő hangját. Túl sokra nem emlékszem már arról a napról, de egész végig éreztem, rajta van az Isten áldása. Sosem volt még ilyen produktív napom.

Azóta azért nem feltétlen sikerül minden reggelt Vele kezdenem, de a kávé azóta is arra emlékeztet, hogy mennyire fontos és szükséges az időmet Vele töltenem.

Pelyhe Virág