„Számomra kötelező dolog ott lenni minden évben a táborban.” Nem csak egy ember szíve súgja ezt, hanem valamennyiünké, ezt az is bizonyítja, hogy idén különösen sokan voltunk a 2019-es Tápiós Ifjúsági táborban, hisz a létszám 100 fölé ugrott.
Az első nap az ismerkedésről szólt, miután a kiscsoportok elkezdtek összerázódni, lehetőségünk nyílt más táborlakókat is megismerni egy „rapid randi” és egy piknik keretein belül. Az embernek ilyenkor még a szíve is mosolyog, hogy mennyi csodával találkozhat társaiban.
Az idei tábor témája a Krisztusi élet volt, melyet több oldalról is megközelítettünk. Pintér Patrik előadásában a Lelki alkatról hallhattunk, melyben különböző támpontokat, tanácsokat kaptunk, hogy hogyan tudjuk önmagunkat megismerni és hogy miért is jó ez. Horváth Frida időbeosztásról szóló előadása az Istennel együtt töltött idő fontosságát mutatta be, de szó esett a közösségi média hatásairól és a rendelkezésünkre álló idő kitöltéséről is.
Meghívott előadók terén sem szűkölködött a tábor, ellátogatott hozzánk Gersei Csenge, aki egy tanúságtétel keretein belül az önbizalomról mesélt nekünk. Ugyanezen a napon Pintér Bélát is vendégül láttuk és ő hozott nekünk ajándékul egy fergeteges koncertet. Egyszerre szólította meg dalaival a legfiatalabbakat és a nagyobbakat is, az énekek között mesélt személyes hitéről, az életéről és az Istenkapcsolatáról is. Az egyik délelőtt során a táborozók két csoportra lettek bontva. A Pure programtól érkezett egy előadó, Hegyesi Zita és vele egy beszélgetős foglalkozáson vehettek részt a lányok, a fiúknak Szabó András tartott előadást és beszélgetést a férfiasságról, a férfi szerepéről mind az Egyházban, mind a családban. Bese Gergő atya pénteken, a bűnbánati napon érkezett hozzánk. Ez a nap, mint az elmúlt években is, a lelki ív egyik csúcspontja volt, böjttel és bűnbánati liturgiával készültünk a lelki megtisztulásra. Külön öröm volt számunkra, hogy egyházmegyénk új püspöke, Marton Zsolt püspök atya is ellátogatott hozzánk. A legtöbb táborozó számára az esti dicsőítő szentségimádás és közbenjáró ima adta meg a lehetőséget arra, hogy találkozzanak Istennel. A fiatalok külön kiemelték, hogy nekik ez jelentette a legtöbbet lelkileg, fel tudtak töltődni, elmélyülhettek a Mennyei Atya szeretetében, építhették kapcsolatukat a Teremtővel.
Amikor találkozunk az Istennel, nehéz róla bármit is mondani, nehéz leírni, hogy mit is élünk át ilyenkor. Azonban Mundi, az egyik táborozónk egy versben megfogalmazta ezt az élményét:
Magvető
Kövek közé estem.
Otthonom csonka tenyerem.
Mikor összeteszem, ismét eggyé leszek.
Vetem magam, ahogyan Te veted a magot,
E csöndességben újra gyermek vagyok.
Fellegek felé lököm magam,
az én lelkem két szellő közé ragadt.
Mély gyökerem még nem érte el a földet,
váratom magam az igaz magvetőmre.
De hiszem, e két tenyérben,
Szent közelségben,
Majd egyszer én is megérkezem.
A lelki programok mellett szórakozásra is volt lehetőség bőven, erre szolgált az Extrém Activity, ahol a kiscsoportok tehetségüket és ügyességüket mérhették össze. A vízipisztoly csata pótolta a strand hiányát, garantáltan senki sem maradt szárazon! Az UV szörpterasz egy kötetlenebb beszélgetésnek adott teret, új embereket volt lehetőségünk megismerni egy kellemes szörp kíséretében. Az utolsó esti Oscar-gála és Gatsby-party koronázta meg a hetet. Szeretett konyhásnénieink is velünk tartottak ezen az estén. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem minden ottlévő nevében az ő szolgálatukat, a finomabbnál finomabb ételeket! Jövőre is szívesen ennénk kenyérlángost! :) Az Oscar-gálán a kiscsoportok által készített filmek kerültek bemutatásra és díjazásra, majd a Gatsby-partyn egy lazább, egyszerre modern és retro buli vette kezdetét.
A táborozókat megkérdezve egyöntetűen azt mondták, hogy ez az a hely, ahova a szívük visszahúzza őket, akár először voltak itt, akár már hazajárnak ide. Akik először voltak, kiemelték, hogy már az első benyomásuk a táborról és a szellemiségről különösen megragadó, Gersei Csenge például ezt mondta a táborról: „Olyan családias volt az egész, mintha csak otthon lettem volna. Elég introvertált ember vagyok és emiatt nehezen nyílok meg (még akkor is, ha kifelé és az előadás közben nem ez látszik), de Veletek minden olyan természetes volt!” Kisebb testvérként is hatalmas élmény a tábor, Bellók Julcsit idézve: „Egy kicsit olyan, volt, mintha egy hétig egy problémamentes, bajmentes, veszekedésmentes világba csöppenhettem volna.” Azokat megkérdezve, akik már évről évre visszajárnak, már nem azt mondják, hogy elmennek a táborba, sokkal inkább azt, hogy hazamennek, és ezzel mondanak igent az Isten mellett való elköteleződésre a mai világban. Mindez pedig első sorban nem a táborvezetőknek vagy a kisebb testvéreknek köszönhető, hanem a legfőbb vezetőnknek, a Tápiómenti Nagyboldogasszonynak.
Pelyhe Virág