Tápiómenti Nagyboldogasszony búcsú

2019. augusztus 15-én tápiós búcsús szentmisét tartottunk a tápiószentmártoni Mária mennybevétele-kápolnánkban.

Első alkalommal jött össze a Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség ilyen szentmisére a nyári táborhelyünkön. A júliusi táborok kimerítő szolgálatát követően csupán a kisebb testvérek szoktak nyárzáró összejövetelt tartani „szentélyünknél”, ami inkább egy laza, összekovácsoló, „levezető” találkozás.
Idén azonban az ifjúsági tábor kiértékelő megbeszélésén egyik közösségi tagunk felvetette: mi lenne, ha Nagyboldogasszony ünnepét a kápolnánknál, búcsús szentmisével ünnepelnénk. A kezdeményezés egybevágott az idén többször felmerült szándékkal, hogy Szűz Mária vezetését még hangsúlyosabban éljük és jelenítsük meg közösségünkben. Ő az alapítója, vezetője és védelmezője a Tápiónak, akinek közbenjárását évről-évre érezzük, tapasztaljuk életünkben.

Sokan meghallották – a gyors szervezés ellenére is – hívását, így szép számmal vettünk részt (régebbi és újabb közösségi tagok egyaránt) a Nagyboldogasszony esti szentmisénken, amit Szegedi László atya mutatott be a jelenlévőknek.
Homíliájának első felében Szűz Mária nagyszerűségének mibenlétét magyarázta: az összes teremtmény közül ő az, aki az Istenből/Istentől a legtöbbet kapta, és ő az, aki leginkább fel is használta azt, amit kapott.
A továbbiakban közösségünkről beszélt a kapott karizmák tekintetében. „Ha Istentől kapunk valamit, azt kegyelemnek, görögül karizmának nevezzük.” A karizma szó teljesebb értelemben ezt jelenti: Istentől kapott kegyelem és egyben indítás a szolgálatra, hogy a közösség javára fordítsuk azt. A lelkiségek karizmáját többnyire egy-egy személy kapja (pl. Assisi Szent Ferenc, Chiara Lubich), éppen ezért kiváltságos helyzet, amikor egy egész közösség kapja meg azt. Utóbbira az Itáliában alapított szervita rendet hozta példaként (a szervita rendről bővebben: https://www.magyarkurir.hu/kultura/a-szervita-rend-het-szent-alapitoja). A mi karizmánkat is egy közösség kapta, amely a tápiószentmártoni kápolnánkhoz kötődik. Közösségünket a Szűzanya hozta létre: Forrai Tamás a Szűzanyától kapta azt a gondolatot, hogy rendbe hozzák a Blaskovich grófok örökségét. Amikor elkezdődött a közösség élete, az Égbe felvett Szűz Mária elnevezésen gondolkodtak a fiatalok, de Szegedi atya a magyar megfelelőjét javasolta, így lett Nagyboldogasszony közösség. A Szűzanya karizmája valósult meg Márkó ötletében – hogy legyen itt is búcsú –, és mindannyiunkat ő indított arra, hogy tápiószentmártoni kápolnánkban egy közösségként ünnepeljük meg az ő mennybevételét. „A Szűzanya egy csomó dolgot elindított. Voltak/vannak, akik élték/élik ezt.” Atya a szentbeszéd végén Mária segítségét kérte, hogy valamennyien élni tudjuk a kapott karizmákat.

A szentségi körmenet első állomása a kápolna nyugati oldalán volt. Itt Szent Ferenc imájához csatlakozva üdvözöltük a Boldogságos Szűzt. Ezután a sírkertben található Szent II. János Pál pápa emlékműnél és a Szent Márton püspök tiszteletére ültetett kőrisfánál a szent pápa egy Szűzanyához szóló imáját és Szent Márton litániáját mondtuk el. Innen utunk a kápolna keleti oldalán álló kereszthez vezetett, ahol Chiara Luce Badano életéből hallhattunk egy tanulságos részletet Szent Imre imádsága mellett. Végül a Te Deumot énekelve vonultunk be a kápolnába. A szentségi körmenet után megtudhattuk, hogy közösségünk imakilenceddel készül Marton Zsolt püspökszentelésére, amelyre augusztus 15-éhez képest kilenc nap múlva, augusztus 24-én fog sor kerülni. A kilenced egy Szent Mártonhoz szóló imádságból, egy tized rózsafüzérből és egy könyörgésből áll. Az első napi imádságot közösen, a körmenet után el is mondtuk. A napot agapéval zártuk, amiért külön köszönet a mindig szolgálatra kész konyhás testvéreknek!

És a végére egy személyes tapasztalat az egyik résztvevőtől:
Amikor felértem a kápolnához, azt hittem nincs még kinyitva az ajtó, mert sokan ácsorogtak kint. Ennek oka azonban az volt, hogy már megtelt a kápolna. Ez egy kellemes csalódás volt, pláne, hogy nem én voltam az utolsó, aki későn érkezett. Már ez is nagyszerű élmény volt, és az eseményt számomra még szebbé tette, hogy a jól ismert gitáros énekeket még kint is együtt zengtük, a hideg is kirázott… Hálát adok Istennek és a Szűzanyának, hogy második otthonomként tekinthetek a Tápióra, és hogy testvérek vagyunk benne mindannyian!

A búcsún készült képek ITT megtekinthetők!