Tápiós páros játék - 2. hét

Páros játékunk második hetének a jelmondata a következő volt: „Mit tehetek érted?”
Ezen a héten a figyelmességet kellett gyakorolnia a jelentkező pároknak. Azt kellett átgondolniuk és figyelniük, hogy melyek azok a feladatok/rutinok, amiket általában a másik fél végez. Ezeket a feladatokat – ha lehetett – kellett elvégezniük egymás helyett. Lássuk ki milyen élményeket szerzett. (Az első hétről írt beszámolók ITT elolvashatók.)

Besenyei Viki és Pesti Kázmér

Viki: Tetszett a második hét is, bár ez számomra sokkalta nehezebbnek bizonyult. Mivel még nem vagyunk házasok, így a hétköznapjaink nem mindig telnek egymás társaságában, főleg hogy Kázmér most szóbelizett. Ahogy visszagondolok, én sikeresen zártam a hetet, és úgy gondolom a párom is sokkal figyelmesebb volt velem a megszokottnál. Pl. ő nem igen szeret „csak úgy mesélni”, de a héten többször is volt, hogy meg sem kérdeztem és elmesélte mi történt vele aznap. Magamat illetően a sikeres érettségi megünnepléseképpen egy meglepi randit szerveztem neki. Egy kis séta a Dunánál, körbejártuk a Csodák Palotája érdekességeit, hambiztunk egyet, végül hajókázással zártuk a programsorozatot. A hétvégét is együtt töltöttük nálunk és a nagyszüleimnél, osztrák családi barátainkkal. Társaságban nekem könnyebb volt figyelmesnek lennem Kázmérral, viszont ennek az okára még jómagam sem jöttem rá. Nagyon sokat javított a közérzetemen, hogy figyelemmel voltunk a másik iránt. Jobban éreztem, hogy a párom fontosnak tartja, hogy én vagyok mellette és így még inkább tudtuk szeretni egymást.

Kázmér: A feladat nagyon jó ötlet volt, és nagyon jó szívvel kezdtem neki a gyakorlásának. De valahogy nem sikerült jól. Nem mindig tudtam észrevenni, hogy mit tudok tenni, és nem mindig kaptam feladatot a páromtól a „Mit tehetek érted?” kérdésre. Egész egyszerűen nem volt akkor semmi, amiben tudtam volna segíteni neki. Ebben a feladatban inkább sikertelennek éreztem magam, nem ment olyan jól. A páromnak viszont nagyon jól ment. Nagyon oda tudott figyelni, hogy mit tud tenni értem, és amikor nem volt ötlete, akkor is feltalálta magát. Sokszor eszébe jutottak olyan dolgok is, amik nekem fontosak, és örömöt szereznek, de neki kevésbé fontosak, vagy nehéz volt, de a kedvemért megtette (pl. érettségi időszakban kevesebbet „lógott a nyakamon” :D ). Őt egyedül az zavarta, hogy nem vettem észre mindig (sőt általában nem), hogy amit csinált, azt figyelmességből csinálta. Én úgy igyekeztem kihangsúlyozni azt a kevés dolgot, amit én tettem érte, hogy a mondatomban szerepelt általában az „…ezt figyelmességből tettem”, vagy „Igyekszem figyelmes lenni, ezért…”. Talán ez picit segített abban, hogy jobban ki tudjam fejezni magam, hogy igyekszem. A hétvégén a páromnál voltam, mert utó szülinapi ünneplést tartottunk az apjának. Számomra nem volt nagyon nehéz a társaságban is figyelmesnek lenni, de nem tudtam sajnos jobban teljesíteni, mint a hét első felében.

Ferencz Peti és Detti

Detti: Mivel Peti a héten államvizsgázott, igyekeztem jobban rá figyelni. Többször feltettem neki ezeket a kérdéseket. Jól esett a kedvében járni és azt sem bántam, hogy most ő feszültebb volt és kevésbé tudott részt venni a feladatokban. :)

Peti: Sajnos a hétköznapokban az államvizsgám miatt az előző héten nem sok mindent tudtam csinálni, nem vállaltam át apróbb feladatokat. De ha úgy tekintünk rá, az államvizsgát és az egyetemet is a családunkért, a jövőnk biztosításáért csináltam meg.

Csanádi Ádám és Betti

Most közösen írjuk a beszámolót, úgyhogy inkább többes szám első személyben foglamazunk. :)

A héten át kellett vállalnunk a másiktól feladatokat. Bevalljuk, hogy ez mindkettőnknek elég nehezen ment és nem igazán találtunk olyasmit, amit a társunk helyett tudnánk elvégezni, mert megvannak már a rutinjaink a ház körül. Betti ugyan megkérdezte Ádámot, hogy mivel járhatna a kedvében, de Ádám javarészt csak finom ételekre tudott gondolni. Betti egyszer megkérte a férjét, hogy egyik nap vegye át tőle a főzést, ám Ádám nem talált erre sajnos időt. Sajnos ebben a kihívásban egyikünk sem találta meg a neki szóló feladatot, több tőlünk független dolog miatt sem.

Dinnyés Patrik és Emi

Az eddigi házaséletünk alatt valamelyest kialakultak a feladatköreink, amikről elmondható, hogy a hagyományos családmodellt követik. Eszerint pl. a mosás, főzés az én reszortom, a ház körüli teendőket, karbantartási munkákat Patrik végzi. Jelenlegi élethelyzetünkben mindketten itthon „olgozunk”: én Sebit nevelem, Patrik pedig az egyetemi nyári szünet alatt leginkább itthonról végzi a kutatómunkát. Persze időnként kisegítjük egymást, vagy áttévedünk a másik oldalára. Az olyan tevékenységeket, amik nem annyira specifikusak, mint pl. a mosogatás, többnyire megosztva végezzük el. Ebből kifolyólag nehéz volt teljesíteni ezt a feladatot, hiszen a mosást nem bíznám rá Patrikra (bár ha mindent bekészítek, akkor ügyesen elindítja a gépet :D ), ugyanakkor én nem tudom végezni azt a kutatómunkát, amivel ő foglalkozik. Egy-egy dolog csak, ami említésre méltó: egy alkalommal én porszívóztam fel helyette és kedden kitettem a kukát, ő pedig ugyancsak egy alkalommal kiteregetett helyettem és vasárnap ő főzött. Arra azonban rájöttünk, hogy azzal segítjük legjobban egymást, ha mindketten a saját feladataink után nézünk.

Borbás Emese és Józsi

Emese: A héten Józsi napi rutinját próbáltam tudatosabban megfigyelni, hogy átvehessem tőle azokat a feladatokat, amiket kimondottan csak ő szokott megcsinálni. A házunkban több növény is van, amiket ő szokott naponta gondozni. A kókuszpálmáját és a mandarinfáját vízzel permetezni is kell naponta kétszer, ami az ő feladata szokott lenni. Próbáltam a héten a növények gondozására figyelni, de ez nekem elég nehezen ment, mivel nem kimondottan szeretem a növényeket, ezen kívül mindig elfelejtem őket megöntözni (próbálkoztam a kaktusszal is, de még az is meghalt eddig nálam). A feladatot viszont viszonylag jól teljesítettem, mert túlélték a növényei az én gondozásomat is. :)

Józsi: Nem csak a játék miatt, hanem egyébként is igyekeztem azon törni a fejemet, hogy mi az a feladat, amit én is meg tudok oldani Emese helyett/mellett, de még nincsen benne tapasztalatom, viszont szeretnék, így ez a feladat kapóra jött. A feleségem általában este szereti rendben és tisztán maga mögött hagyni a konyhát, ami viszont nekem nem akkora prioritás. Így adott volt számomra az egyik feladat, hogy minden este szakítsak időt a konyha rendbetételére helyette. Nem említettem meg neki, hogy ezt a feladatot vállaltam át, de szerencsére feltűnt neki és meg is említette, ami jól esett nekem. A másik feladat, amit szerettem volna átvállalni, az a főzés volt, habár nagy gasztronómiai tudással nem rendelkezem. Szerencsére nem haltunk éhen és igyekeztem kreatívan elkészíteni a heti menüt. Inkább az idő menedzselésével akadtak problémáim, így előfordult, hogy a megszokottnál korábban keltem fel, hogy elkészítsem az elmaradt ételt. A reggelit is elkészítettem Emesének, így amikor ő felkelt, már nem volt más dolga ezzel sem. Ezt a „szokást” valószínűleg folytatni fogom a jövőben is. Összességében élveztem, hogy olyan területeken töltöttem időt és fejlődhettem, amiben eddig kevésbé tettem, és még a figyelmességet is gyakorolhattam.