Tápiós páros játék - 1. hét

Egy hónap múlva kezdődik a Családias felnőtt tábor. Ennek kapcsán a közösség egy játékra invitálta az együtt járó/jegyes/házaspárokat. A táborig tartó játék során a résztvevők hetente kapnak egy teljesítendő feladatot. Annak elvégzéséről és az élményeikről beszámolót is küldenek. Az első héten a DICSÉRET állt a középpontban: figyelni kellett minden lehetőséget, amikor a párok megdicsérhették egymást valamiért. Emellett pedig írniuk kellett egymásnak egy szerelmes levelet vagy verset.

Első beszámolónkat kezdjük játékunk legfiatalabb résztvevő párosának élményeivel!

Besenyei Viktória és Pesti Kázmér

Viki: Nekem tetszett a feladat, nem éreztem nehéznek, de ennek ellenére nem mondanám, hogy kiemelkedő sikereket értem el. Visszagondolva nem tudtam sokkal többet dicsérni, mint az átlagos napokon. Ezzel szemben Kázmér nagyon sokat dicsért engem és jól esett, hogy különös figyelemmel kereste azokat a dolgokat, amik miatt meg tud dicsérni. A hatását különösképpen akkor éreztem, amikor egy hirtelen ötlet kapcsán nálunk maradt egy napig, mert én egyedül lettem volna itthon, de neki tanulnia kellett. De az a tudat, hogy a szobámban van és tanul és mindig volt egy kedves szava, dicsérete felém, úgy érzem ez kifejezetten serkentette a lelkesedésem a házimunkák elvégzésében. A páromnak is javította az önbecsülését a sok dicséret és ezzel sok dologban kapott visszajelzést az apróbb-hétköznapibb dolgokkal kapcsolatban is, amit eddig természetesnek vettem, és az öröme még több dicséretre buzdította a szívem. A hét során a családommal kint voltunk Erdélyben egy hétvégét a dédim 90. szülinapi buliján, szóval nagy volt a sürgés-forgás. Ez egy tapasztalatszerzésnek kiváló volt, hogy ilyenkor könnyebb volt megfeledkeznem a feladatunkról (hát, még ha alapból nem figyelek ennyire arra, hogy megdicsérjem), szóval a hétvégén mindketten kevesebbet dicsértük egymást szerintem. A végén pedig annyit jegyeznék meg, hogy számomra érdekes volt, hogy Kázmér a hét folyamán kb. csak úgy dicsért meg,  hogy elétette, „megdicsérlek, mert”, én pedig csak ami jött (pl. Ügyes vagy!). Ezért azt éreztem, hogy nem mindig veszi észre, hogy megdicsértem. Ez néha csalódott érzést váltott ki belőlem.

Kázmér: Nekem tetszett ez a dicsérgetős feladat. Igazából örültem neki, mert egyfajta kihívásnak/feladatnak tekintettem, és így könnyebb volt tartani, és tartósan örömet okozni a páromnak. Nem okozott különösebb nehézséget, csak az apróbb dolgokra való odafigyelés, és annak megdicsérése (mert volt, amikor elfelejtettem). A nagyobb dolgokért eddig is megdicsértem, de most valahogy jobban feltűntek. Én úgy éreztem, hogy a párom szintén sokszor elfelejtette, de amikor eszébe jutott, akkor jobban figyelt, és ment neki. Azt gondolom, hogy azzal, hogy többet dicsértük a másikat, és több dicséretet kaptunk, több motivációt éreztünk egész nap, és (én legalábbis) jobban éreztem, hogy a párom elismeri azt, amit csinálok. A hétvégén kint voltunk Erdélyben. Ott egy picit nehezebb volt gyakorolni. Valószínűleg azért, mert „nem éreztem magam teljesen otthon”, és nem tudtam emiatt eléggé odafigyelni arra, hogy mit csinál a párom. Egyik reggel a képen látható dolgokkal lepett meg engem a párom reggelire. Nagyon finom volt, és aranyos tőle. Miközben tanultam, még hozott be nekem málnát, és egy nagy pohárnyi innivalót. :)

Ferencz Péter és Bernadett

Peti: Nagyon furcsa volt hallgatni, de nagyon jól esett, hogy Detti írt nekem egy verset. Kicsit megilletődve mondta és nagyon aranyos volt közben. Érdekes, hogy sokszor a hétköznapokban észre sem vesszük, ha megdicsér a párunk. Így viszont, hogy a szituáció adott volt, különleges élményként fogtam fel. Meg kell próbálnunk beépíteni a hétköznapokba is egymás dicsérését és erre időt is kell szánni. Nem csak arra, hogy közöljük a másikkal, hanem, hogy meg is halljuk, meg is értsük, amit a másik mond.

Detti: Jólesett készülni rá, meg verset írni. Izgatottan vártam, hogy felolvashassam neki. Úgy éreztem magam miközben készült a vers, mint egy gyerek. Gyermeki őszinteséget.

Borbás Emese és Józsi

Emese: Ezek a feladatok nekem nagyon tetszettek, mivel kreatívnak kellett lennünk. Jó érzés volt, hogy Józsi olyan dolgokat is megdicsért, amikről még én sem tudtam, hogy szereti bennem vagy esetleg viccesen hatott. A szerelmeslevél feladat különösen tetszett, mert nagyon jól sikerült. Józsi még korábban egy csendes lelkigyakorlat alatt írta meg nekem a levelet és azt olvasta fel nekem újra. A levél tartalma a lelki dicséretek voltak.

Józsi: A múlt hét számunkra különleges volt, mivel szombaton ünnepeltük a házasságunk 1000. napját. Megmondom őszintén, számomra kicsit nehéz volt a feladat, mivel elég sűrűn dicsérem Emesét és úgy éreztem, hogy nem tudok olyat mondani neki, amit ne dicsértem volna meg már legalább egyszer. Ő viszont nagyon kreatív volt, még azt is kirészletezte, hogy a homlokom mely részét szereti és így én is kreatívabbá váltam. Legjobban viszont mégis annak örültem, amikor elmondta, hogy úgy látja, mostanában előrelátóbban tervezek. Jól esett, hogy ezt észrevette és kiemelte, hiszen tényleg igyekszem előrelátóbb lenni. A levelet egyik este írta meg Emese a laptopon, amit aztán élő szóban olvasott fel. Örültem neki és jól esett hallani, mert főként a házasságunk alatt az általa megismert oldalamat méltatta. Így egyben ezt még sosem hallottam.

Csanádi Ádám és Betti

Ádám: A héten a dicséretet kellett gyakorolnunk, amit be kell valljak, sokkal nehezebb volt, mint elsőre gondoltam. Bár eszembe jutott többször is a héten, s meg is dicsértem a feleségem, sajnos úgy érzem, hogy nem elég sűrűn. A szerelmes levél/vers viszont még nagyobb kihívás volt. A szerelmeslevél, amit kaptam nagyon szívhez szóló volt. Szerettem volna egy szép szerelmes verssel meglepni a kedvesem, ám sok időt és energiát vett igénybe, amire alig volt időm. Ennek ellenére sikerült egy verset összehoznom, aminek örült a feleségem, de tudom, hogy lehetett volna jobb is.

Betti: A dicsérettel nekem is akadtak problémáim. Úgy gondolom, hogy erre sokkal nagyobb hangsúlyt kéne fektetnünk. A levél írása számomra nagyon jó volt. Örültem, hogy csak úgy kiírhatom magamból az érzelmeimet. Így sokkal szabadabban és bővebben tudtam megfogalmazni azt, amit el akartam mondani, ráadásul, amíg a végére értem, közben éreztem, hogy mi mindenért lehetek hálás a férjemnek. :)

Dinnyés Patrik és Emi

A „dicsérjétek meg egymást” feladat végzése során rájöttünk, hogy a dicsérő szavak egyikünknek sem elsődleges szeretetnyelve. Az is világossá vált számunkra, hogy elégedettek voltunk eddig is a kapott dicséretek mennyiségével, és a fokozott dicsérgetés inkább csak vicces volt számunkra. Köszönjük a plusz vidám perceket! A levélírás pedig intenzíven része volt a kapcsolatunknak az együttjárás és a jegyesség alatt is, amióta viszont összeházasodtunk - köszönhetően az egy fedél alatt élésnek - már nem sűrűn írunk egymásnak. Öröm volt most újra tollat ragadni! Bár, azt meg kell jegyeznünk, a szerelmes levél, mint stílus, kérdőjeleket vont maga után, de úgy gondoljuk, hogy sikerrel teljesítettük a feladatot!