„Kérdezz, felelek!” című sorozatunkban eddig megismerhettük Vivit, Dettit, Dávidot és Krisztit, most pedig Szabó Enikőn van a sor. Sokan tapasztalhattátok már, hogy Enikő szeret fényképezni, de azt vajon tudtátok-e, hogy szereti a villámokat csodálni és hullócsillagokat lesni?
- Mit érdemes még tudni rólad?
- 23 éves vagyok, másodéves óvodapedagógus hallgató az ELTE TÓK-on. Szeretek fotózni, olvasni, írogatni, rajzolni, sétálni, szemlélődni, vagy akár az esőben ázni. J
- Mi az, amit szeretsz magadban?
- Szeretem a szemem és a hajam. Szeretem, hogy optimista vagyok, nagy képzelőerőm van, és szeretek másoknak segíteni. Bár erre nem mondanám, hogy szeretem magamban, de szeretem a Jóisten arcát keresni másokban. J
- Van-e olyan hely, ahova egyszer mindenféleképpen el szeretnél utazni?
- Van több hely is, ahova szeretnék eljutni életem során. Ezek közül kettő egyelőre amolyan „leányálom” számomra, de nagyon örülnék, ha el tudnék menni Új-Zélandra, vagy Japánba. Ezeken kívül mindenképp szeretnék Rómába, azon belül is a Vatikánba legalább egyszer elutazni, mivel oda még nem jutottam el.
- Hogyan kerültél kapcsolatba a Tápióval?
- 2001 nyarán voltam először táborban. A bátyámmal együtt mentem, és én nem tudtam, hogy mi fán terem a Tápiós tábor. Kíváncsi voltam, mi vár ott rám, és egy befogadó, szeretetteljes közösségbe kerültem bele. Az első nyár után nem volt kérdés, hogy jövőre, és utána is vissza fogok járni. Emlékszem, hogy az első táborom akadályversenyéről lemaradtam, mert valahogy betévedtem a kápolnába, ahol szanaszét hagyott párnák és rendetlenség fogadott, ezért fogtam magam, és rendet raktam. Közben teljesen megfeledkeztem az akadályversenyről (még csak 6 éves voltam). Arra nem emlékszem, hogy melyik kisebb testvér talált rám, nem sokkal azután, hogy végeztem, de a meglepett arca örökre az emlékezetembe vésődött. Szerencsésen „előkerültem”, pedig nem is vesztem el… Ez volt a legmeghatározóbb élményem az első Tápiós nyaramról.
- Milyen szolgálatot vállalsz a táborokban?
- Fotózást, médiázást, dekorozást, kápolna takarítást. A gyerektáborban beszállok a kézműveskedők közé is.
- Van-e olyan program, amit kifejezetten vársz idén a táborokban?
- Programot nem tudnék mondani. Várom a táborokat, a gyereket és az ifit is. Várom, hogy együtt tudjuk majd építeni Isten országát, hogy együtt legyünk. Várom a gyerekeket, a fiatalokat, az atyákat. Nem egy, vagy több programot várok, hanem magát a táborokat.
- Hogyan jellemeznéd egy színnel Isten országát? (Ez egy Enikő által megfogalmazott kérdés volt még a rovat indulása előtt J )
- Háh! Őszintén nem számítottam rá, hogy én leszek a szerencsés, aki válaszolhat a saját kérdésére. Nos, a válaszom: nem egy konkrét színnel tudnám jellemezni Isten országát, hanem a színek harmóniájaként. Nehéz pontosan megfogalmazni… Leginkább a fehér, és az arany dominál, olyan mértékben, hogy ne halványítsa el a többi színt. Harmónia, amely szeretetet és örömöt sugároz. Ennél jobban nem tudom leírni. J
- Van-e olyan rész a Szentírásban, amelyik számodra nagyon kedves?
- Kettőt tudnék kiemelni. Az egyik a bérmálásra választott igém. Sokat tudnék erről a részről beszélni, de csak annyit mondok, hogy ez az az ige, aminek egyre több jelentését ismerem meg, és válik így még inkább az életigémmé. Így szól: „Minden féltve őrzött kincsednél jobban óvd a szíved, hiszen belőle indul ki az élet.” (Péld 4, 23)
A másik szentírási részbe többször belefutottam életem során. Volt, mikor egy cetlin egy könyvtári könyvben, máskor a buszmegállón felragasztva matricaként, és még sorolhatnám tovább. Mindig olyankor találkoztam ezzel a résszel, mikor megerősítően hatott rám, és segített a keresztemet tovább cipelni. Ez a rész Márk evangéliumában található: „Ne félj, csak higgy!” (MK 5,36)
- Kit választasz, melyik KT szerepeljen a következő részben és miért?
- Fényes Grétit választom, mert ha jól tudom idén lett Kisebb Testvér.
Mostanra már a Kisebb Testvérek nagy része, köztük Gréti is azzal foglalatoskodik, hogy a Tápiószentmártonban összegyűlt gyerekekkel együtt megtapasztalják egy kicsit Isten országát. Itthonról is Isten áldását kérjük Rájuk!
Tuskán Vivi, Borbás Józsi